[nem lehet másról írni, mint arról, ami történik éppen, körülöttünk, itt, a kegyelmi üggyel, a zsinat lelkészi elnökével,
muszáj, mert történik éppen, mert református vagyok, mert felelős református vagyok, mert gyávaság nem tenni vagy nem nézni szembe a valósággal, körülöttünk]
[nem tudok arról írni, ami történik éppen, körülöttünk, itt, a kegyelmi üggyel, a zsinat elnökével,
nem tudok, mert egyszerűen a közhangulat, a politikum és a beteg magyar média által tematizált tér, a közösségi média kommentjei, a bárhonnan jövő önjelölt megmondóemberek nem adnak helyet ennek, ennek sem]
[nem tudom, miért nekem kellene megszólalnom ebben az ügyben, hiszen nem látok bele, nem voltam ott, nem ismerem a teljes képet,
vagdalkozni meg minek, tévedni itt veszélyes, mert súlya van, kijelenteni is az, ex katedra, még ha sokan csinálják folyamatosan, ki vagyok én, különben is]
[meg kell szólalnom ebben az ügyben, még akkor is, ha nem látok bele, nem voltam ott, nem ismerem a teljes képet,
mert vannak, akik várják, mellőlem, mellőlünk, olyanoknak, akiknek fontosak lennének a letisztult, teljes válaszok, várják, tőlem, mert én vagyok elérhető nekik, mint felelős református, még ha messziről nézem én is az egészet]
[gyávaság a csendben maradás
és közben felelőtlenség a kijelentés,
tőlem]
[de szabad vagyok ezt a kényszert magamra venni és várni a kérdéseket, még ha nem is itt, hanem ha valaki odalép és rám kérdez, számonkér, hisz érthető, hogy ezt teszi]
[és itt most úgy tűnik, hogy nem mondok semmit,
de közben próbálok beszélni arról, amit tudok]
[és nem akarok narratívákkal birkózni,
az igazságot sem tudom szétszálazni a hazugságtól,
igazából az imádságom van, meg ami az imádság után marad]