Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975)
A neve jól cseng, ismert. Tanult Bécsben, Budapesten, Franciaországban, Belgiumban, Itáliában. Az I. világháborúban katona, de készített portrékat is. Az Őszirózsás forradalom idején, 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját.
Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Kicsitől a monumentális szobrokig, plaketteket, apró porcelánfigurákat alkotott. Híre ment.
Így meghívták az USA-ba és Angliába is. Sikeres volt, divatos, rengeteg portrét készített. Például az író G. B. Shaw mellszobrát (1932). A két világháború között megalapozta a világhírét. Később fájlalta, hogy a népdemokrácia a magyar vonatkozású, és politikai vonatkozású szobrait elpusztította. De a népi demokráciának is szüksége volt rá. Dolgozott nekik is.
Egyik legismertebb műve a Gellért-hegyen álló Felszabadulási emlékmű. (Kisfaludi-Stróbl Zsigmond a Szabadság-szobor felállításánál 1947, Filmíradók online)
Már nyolcvanéves elmúlt, amikor elkészült a Végvári vitézek (1968) c. Egerben felállított köztéri szobra, amely egy korábbi kisplasztikájának monumentális méretű variációja.
Jobb oldalon: 1964. A szoborcsoport egyik alakjának gipszmintáján dolgozik Kisfaludi; Bal oldalon: Az egri Dobó téren 1977-ben. (Fortepan)
Történetei is vannak. Éppen Angliában tartózkodott a már megkezdődött II. világháború idején, amikor 1941. december 6-án éjjel az USA budapesti követe átadta Bárdossynak azt a brit jegyzéket, amely a magyar kormány tudomására hozta, hogy a hadiállapot éjfél után 1 perccel beáll. December 7-én és 8-án Új-Zéland, Kanada, Ausztrália és Dél-Afrika brit domíniumok is hadat üzentek Magyarországnak.
Egy magyar szobrász immár az ellenséges országban. Egész életében nem értett egyet a háborúkkal. Éppen valamely angol főrend portréját mintázta, és elkezdett szabadkozni a hadüzenet hírére. Sőt, Magyarországot bírálta kemény szavakkal, hogy miképpen tehetett ilyet a huszadik században. Az angol főúr azonban mérsékletre intette. Azt mondta neki, hogy megérti a keserűségét, hisz mint velük háborúban álló ország polgára nem maradhat Angliában. Ki fogják utasítani. De hozzátette, hogy legyen bármilyen a haza, az akkor is haza marad. Tisztelje és szeresse, mert egyszer elmúlik ez az idő, eltávoznak a háborús vezetők, és újra béke lesz. Hazából nincs több, ezt kell megbecsülni. Tehát az angol főrendi úr nem kérte, hogy marasztalja el Magyarországot, vagy kritizálja mértéktelenül.
A másik történet az a Gellért-hegyen álló Felszabadulási emlékműhöz, vagy Szabadság-szoborhoz kapcsolódik.
Eredetileg nem is a Gellért-hegy tetejére, hanem a Krisztina körút menti Horváth-kertbe szánták az emlékművet. Az emlékműállításról a Budapesti Nemzeti Bizottság még a főváros ostroma alatt, 1945 januárjában döntötte el, hogy fel kell állítani. Vorosilov marsallt annyira lenyűgözte Kisfaludinak a Műjégpálya előtt álló Íjász szobra (1925), valamint a szovjetek kérésére készített katonaszobrai, hogy őt jelölte ki a feladatra.
A maga fölé pálmaágat tartó, tizennégy méter magas óriás, az előtte állt géppisztolyos szovjet katona (ez 1992 óta a Szoborparkban látható), illetve a további mellékalakok – a sárkányölő, a fáklyavivő, illetve a mára szintén eltűnt, kőből faragott katona – megalkotása azonban nem volt egyszerű feladat a szétlőtt Budapesten.
Érdekes párbeszéd zajlott kettejük között a szobor elkészítéséről.
Vorosilov megkérdezte: – Mikorra tud elkészülni a szoborral?
Kisfaludi válaszolt: – Tekintve a szobor méreteit, szimbolikus voltát, minőségi kidolgozásra való igényt, több hónapba is beletelik, de lehet, hogy még hosszabban.
– Az nem lehetséges – közölte Vorosilov. Már eleve arra gondolt, hogy gazdája Sztálin mit fog szólni, ha Budapest elfoglalását, a háború megnyerését nem tudják kellőképpen megünnepelni.
Hozzátette: – Mikor ostromlunk egy várost a katonáimmal, akkor azt mondom három nap, akkor az három nap. A parancs az parancs, és elfoglalják. Áldozat nem számít.
Kisfaludi kellő szerénységgel, de határozottan válaszolt: – Igen. Rombolni három nap is elég. De építeni, alkotni sokkal több idő kell.
Végül Vorosilov nem lövette agyon, és megkapta a munkát, elkészíthette a szobrot.
Milyen érdekes, hogy ahogyan jönnek, mennek a világnézetek, uralmak, olyan könnyedén pusztítanak. De építeni, helyreállítani mindig sokkal több idő. Ne becsüljük le az angol főrendi tag tanácsát sem. A hazát senki kedvérét, semmilyen körülmények között nem kell megtagadni. A rosszat, embertelent igen, de a hazát soha.
