Adva van egy egyházi iskola, amelynek egyik diákja az iskolán kívül a nyilvánosság elé áll, s a keresztény szellemiséggel össze nem egyeztethető tartalmakat közöl megbotránkoztató stílusban. Az iskola érthető módon elhatárolódik, hiszen a diák, Pankotai Lili, bármit is gondoljon magában, ha akarja, ha nem, miután a nyilvánosság elé állt, mégis csak az iskoláját is képviseli. Pankotai Lili nem lett kirúgva, önként távozott, mert szerinte szabad véleménynyilvánítása miatt megalázták és lélektani hadviselést folytattak ellene. Hogy ez konkrétan miben állt, a vele és jogi képviselőjével készült Telex- interjú nem részletezi. Arról természetesen szó sem lehet, hogy megbotránkoztató, egy egyházi iskola diákjához méltatlan magatartásával saját magát lehetetlenítette el. Az interjúban sajnálatos módon semmilyen hangsúlyt nem kap az a tény, hogy a történet egyik szereplője egy egyházi iskola, csak általában az iskolák és tanulók viszonyáról van benne szó, holott tudvalévő, hogy egy egyházi iskola világnézetileg nem semleges, s ez a körülmény Pankotai Lili nyilvános szereplését más megvilágításba helyezi. De erről Pankotai Lili és jogi képviselője nem látszik tudomást venni.
S jön az újabb fejezet, a diák beperli saját iskoláját hathatós jogi segítséggel, s ki más segítene neki, mint a TASZ. Naná. Nyilván, kétség sem férhet hozzá, hogy az ügy jogi útra terelése Pankotai Lili saját, önálló kezdeményezése volt. Mert ez a szerencsétlen diáklány annyira okos, hogy pontosan tudta, a TASZ-t kell megkeresni, ha valami szaftos ügyet akar kreálni. S lőn. Máris tele van vele a baloldali sajtó. Pankotai Lili annyira független, hogy jogi képviselője egy pillanatig sem engedi el a kezét.
A jogi érvelésnek tartalmilag az a lényege, hogy miközben Pankotai Lilinek mint magánszemélynek a véleménynyilvánítási jogát abszolút értékként állítja be, addig az egyházi iskolát elmarasztalja, mert merészelt egyházi lenni. Pankotai Lilinek joga van elvárásokat támasztania iskolájával szemben, de az egyházi iskolának nincs joga megfogalmaznia elvárásait vele szemben. A per célja: precedens-teremtés. Nehogy már egy egyházi iskola megmondja a diákjának, hogy a nyilvánosság előtt mit képviselhet, mit szabad és mit nem. Jobb, ha az egyházi iskola vezetése, fenntartója számol azzal, hogy adott esetben egy diákja be is perelheti, ha olyan értékrendet képvisel, amellyel a diák nem ért egyet. A cél nyilvánvalóan az oktatási rendszer és a diák szembeállítása, a diák radikalizálása, s nem leplezett módon az egyházi iskolák vezetőinek és fenntartóinak a megfélemlítése. Ez a Pankotai Lili mögé állt emberjogi aktivizmus azt üzeni, hogy a diák nyilvános véleménynyilvánítási joga és szabadsága mindent felülír. Szóval, érdekes a véleménynyilvánítás szabadságának ez a mai, liberálisnak csúfolt értelmezése: jó, hogy vannak ezek az egyház iskolák, főleg akkor, ha semmilyen keresztény értékrendet nem képviselnek. Ez a baj ezzel a mai, eltorzult liberalizmussal: legyen sokszínűség, de úgy, hogy semmi se legyen az, ami. Ha tehát egy egyházi iskola diákja ocsmány módon megnyilvánul a nyilvánosság előtt, akkor az egyház az erre adott reakciójában ne legyen már annyira egyház, adja fel hitelveit, s boruljon le az egyéni véleménynyilvánítás eme stiláris csúcsteljesítménye előtt. Ha pedig nem teszi, s próbál érvényt szerezni saját elveinek, akkor megsérti a véleménynyilvánítás szabadságának magasztos eszméjét. Az egyházi iskola kussoljon.
Csak azt nem értem, Pankotai Lili miért ment egyházi iskolába. De, mint mondja, végre olyan iskolát talált, ahol kiteljesedhet szabadsága. (Még jó, hogy ebben a fene nagy diktatúrában van olyan iskola, ahol függetlenségének boldog illúziójában, mindenféle politikai manipulációtól mentesen megtalálhatja önmagát.) Nagyon helyes. Járja szabadon az útját. Mindenkinek jobb ez így.
