Egyházlátogatás

Egyházlátogatás – lánykori nevén kanonika vizitáció (canonica visitatio) ☺No, ez az a kifejezés, aminek hallatán nem csak az egyházon kívüliek, de az egyszerű egyháztagok többsége is feltenné a kérdést: Hát az meg micsoda? Sok lelkész pedig inkább azt kérdezné: Ugyan, mire jó?
Lexikonbeli meghatározás szerint ez valamely egyházi elöljáró ellenőrző látogatása az alája tartozó egyházközségekben. Generális vizitációkor maga a püspök és egyházkerületi vezető társai látogatnak el a gyülekezetbe, ami egy közösség életében igen ritka és megtisztelő, ünnepi alkalom. De az amolyan rendes vizitáció minden évben megtörténik, mikor az egyházmegyei tanács tagjai érkeznek egy-egy egyházközséghez.
Hogy mit csinálnak? Mi történik valójában és tényleg mire jó ez az egész? Sokféleképp lehet erről vélekedni.
Tényleg van ennek egy ellenőrző része és szerepe. Feladatuk megvizsgálni, hogy rendben vannak-e a hivatalos iratok, pénztárkönyv, jegyzőkönyvek, anyakönyvek. Khmm… hogy egyáltalán megvan-e mind. Ilyenkor a legrendesebb lelkész is összekeresi, előkészíti és ráncba szedi a papírokat. És napvilágra kerülő hiányosságok esetén sem „folyik vér”, de lehet figyelmeztetni, hogy mit kell pótolni, naprakésszé tenni. Szóval azért van értelme.
(Arra most nagyon ki sem térnék, hogy 17. és 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek milyen elképesztően érzékletes, szomorú vagy épp komikus leírását tudják adni annak a kornak, egyháztársadalomnak, melyben születtek. Roppant szórakoztató és tanulságos olvasmányok…)
De legalább ilyen fontos része és szerepe ezeknek a vizitációknak maga a találkozás.
Van, ahol igencsak megadják a módját: összehívják a gyülekezet vezetőségét, a presbitériumot, igeolvasással, imádsággal, áhítattal vannak együtt, és rendesen meg is vendégelik az egyházlátogatókat. Van, ahol – főként a világjárvány óta – csak a lelkész és főgondnok képviseli a gyülekezetet és beszélget a vizitálókkal. De beszélgetnek.
Az egyházmegyék vezetőségei különböző kérdőíveket is összeállítanak, amik az egyházközség életére, ingatlanaira, alkalmaira kérdeznek rá, de ugyanígy a nehézségeikre és örömeikre is. Fogyásra vagy gyarapodásra, előttük álló feladatokra és elért sikerekre, a falun-városon belüli megbecsültségre, sok mindenre.
Nem biztos, hogy egy ilyen vizitáció után az egyházvezetés túl sok dologban konkrétan segíteni tud, de még ez is előfordulhat. De fontos, hogy a látogató egyházmegyei tanácstagok maguk is megyebeli lelkészek és főgondnokok, talán szomszédos gyülekezetek vezetői, testvérek, sorstársak. Akikkel lehet mindezeket megosztani és osztozni közös egyházunk életében.
Tudni és tudomást venni egymásról, imádkozni egymásért, a nagyobb közösség elé vinni egymást. Mert a gyülekezetek nem magányos szigetek, hanem az Egy Test tagjai. Idealizálok? Realizálok. Mert ennek a valósága nélkül nincs igazán Egyház.
Hogy aztán a kanonika vizitáció jelen módjai mennyire tudják ezt megjeleníteni és megélhetővé tenni, talán erről tényleg érdemes lenne egyszer elszántabban beszélgetni…