Sorbanálláshoz
Bocsásd meg, Uram az indulatot,
fojtsd el bennsőm fortyogását, kérlek,
mert én ehhez ma már kevés vagyok.
Nekem kellene, tudom, józannak maradni,
tudomásul venni, hogy még nincs vége, még várni kell.
Pár pillanattal ezelőtt jogosnak tűnt haragom,
de most már megijeszt az az érzés,
ahogy végignéztem az előttem állókon.
Gyomláld ki belőlem ezt a rémisztő feszültséget,
alkoss bennem új türelmet, amiből szelídség terem.
Áldd meg az előttem és a mögöttem torlódókat,
akik csak nekem idegenek.
Te ismered őket, úgy, ahogy engem.
Adj békességet az ablak mögött (kassza mellett) dolgozónak.
Ugyanúgy tudod, mi van a szívében, mint az enyémben.
Közben pedig rád bízom magam,
talán ez így nem is kidobott idő, talán lehetőség,
hogy veled beszéljek.
Köszönöm, hogy kegyelmed ritmusa még itt is gyógyítja
azt, ami bennem van. Még itt, a sorban is.
Babaaltatáshoz
Uram, nem bírom tovább.
Elfogytak az ötletek, elfáradt a testem.
Hiába koptatom a padlót, hiába dúdolom a kedvenc dalt ezredszer.
De ő csak sír tovább.
Uram, fáradt vagyok.
Először izmaim kezdtek sajogni, majd az odaszánás veszett el.
Pedig az elején odaadtam magam akár egész éjjelre is!
De ő még mindig ébren van.
Uram, rám bíztad őt.
Köszönöm ezt a kitüntetést.
Még akkor is, ha most inkább alkalmatlanságot látok erőtlenségemen átnézve.
De őt még nem hagyhatom magára.
Uram, rád bízom magam.
Miközben ringatom, tudom, mindketten a te kezedben vagyunk.
Velem virrasztasz és vele. Én őt nyugtatom, te engem.
Mellettem kitartó Atyám vagy.
Uram, örülök, hogy ő nem hallja mindezt.
Csak bízik és tanul engem. Szeretem és tanulom őt.
Közben pedig nagyon mélyre vésődik mindkettőnkben a virrasztás.
Köszönöm előre, ahogy ez majd emlékké alakul.
Hazaérve, egy nehéz nap után, a bejárati ajtónál
Uram, csak rövid időm van, bent várnak,
csak egy lopott percem, hogy csinálj valamit velem.
Hiszem, képes vagy rá,
a küszöbön átlépve, átgyúrni, átkalapálni, engem,
akár egy pillanat alatt.
Nem akarom továbbadni azt, ami ma nem volt jó.
A küszöbön másik oldalán, akiket rám bíztál,
nem akarom, hogy továbbföccsenjen rájuk a mai nap sara.
De kint hagyni sem tudom,
ha meg elásom, magamba, szivárogni fog.
Formáld át az élményeim visszhangját,
koncentráld igazsággá, érleld tapasztalattá,
amiből később is építhetek.
Köszönöm bocsánatod, hálás vagyok oltalmadért.
Most pár lélegzetvételnyi csendben
csak a tiéd vagyok.
(Szela)
Megérkezem, mert hazahoztál.
Neked köszönöm azokat, akik benn várnak.
