Az adott távolságba rendezett hasábok tulajdonsága, hogy az egyiket meglökve borul az összes többi utána következő. Hívják ezt dominó-effektusnak, elméletnek, hatásnak.
Ez a tehetetlenségből adódó folyamat a teremtettségbe rendezett emberi létre is ráhúzható.
Az isteni rendbe az ördög lépten-nyomon belepöcköl, meglök egy-egy elemet. Néha mintha minden eldőlni látszana. És a tehetetlenség hatásának engedve dőlünk és döntünk mi is.
A világért felelősséget érző/vállaló ember dilemmája, hogy beleaggódik, belekeseredik, belefásul ebbe.
De a tehetetlenség törvénye nem minden. Isten bele tud nyúlni. Jézussal megtámaszt, megakasztja a dőlést. Lehet, hogy más körön, új körökön tovább döntöget a gonosz. Az én felelősségem azonban annyi, hogy ne dőljek el és ne döntsek tovább. Hogy ott, a helyemen megállítsam a dőlést. És ezt csak Krisztusban tehetem, mert csak az nem dől el, akit Ő megtart.
Szóval ne dőljünk el(be) a gonosznak. Ha aggódhatunk is a látható világért, végül nem a döntögetőé lesz a győzelem, mert örökre megáll az, ami Krisztusban van megtartva.