Megértettük

Eljöttek a fagyosszentek… Májusi eső aranyat ér! Tudunk „mindenkor örülni”?

Az időjárás örök téma, nem csak angoloknak. Mindenféle náció tud miatta panaszkodni, igyekszik előre fürkészni, kiszámítani a pontosan megjósolhatatlant. Túl meleg vagy túl hideg, szárazság vagy felhőszakadás: a jelenkori ember okolja az üvegházhatást, a légszennyező modernitást, önmagát, a multikat, a napkitörést, bármit…
Eleink is bizonyára sóhajtoztak miatta, és a mai technika híján próbáltak tapasztalataik, megfigyeléseik alapján készülni, számolni vele. És eljutni olyan bölcsességekre, hogy valamikor kora tavasszal jön egy első hőhullám, melyet Sándor, József és Benedek hoznak – valamiért zsákokban. Május közepén meg várható egy hideghullám, gyakran szőlőpusztító fagyokkal, melyet pedig a Szervác, Pongrác és Bonifác (amúgy a 4. században élt keresztény püspök és vértanúk) szenteknek köszönhetünk.
” Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!”
Népi bölcsesség, lehet leszólni, lefitymálni, de lám, sokszor bejön. A meteorológusok szerint racionális oka van, a tavaszi első hosszú jó időben felmelegedő Alföld felett kialakuló gyenge légnyomásra zúdul be ilyenkor a sarkvidéki hideg levegő. Idén, hála Istennek, fagy nélkül, csak napokon át szakadó hideg eső érkezett.
De elég ok volt ez is, hogy sokan panaszkodjanak, köztük én is. Gazdálkodó, a bőven jött égi áldásnak örvendező, aranyat emlegető ismerőseim szavai döbbentettek rá, hogy lehet siránkozni vagy vigadozni, de ez elsősorban a saját belső látásunkon és hozzáállásunkon múlik.
Ahogy a Példabeszédek mondja: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” Vagy ahogyan Pál tesz bizonyságot a Filippi levélben: „én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” És tanít minket, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor!”
Eldönthetem tehát, hogy a földi lét szervác-pongrác-bonifácos dolgai határozzanak-e meg, legyenek ezek könnyebb vagy mégoly nehéz próbák is, vagy pedig Krisztusom ereje és szeretete, melyet kegyelméből megismerhettem.
Kicsit utánaolvastam e három szentnek, az életüknek, bár nem sokat lehet tudni róluk. De mindennél beszédesebb lett nekem a nevük. Servatius = Megmentett/Megtartott, Bonifatius = Jósorsú vagy Jótevő és Pankratész = Mindenható Erő.
És úgy döntöttem, hogy ezentúl ezeken a napokon is a velem jól tevő, engem megmentő és megtartó Mindenhatóra próbálok gondolni, figyelni – várni és engedni, hogy bennem süssön ki az Ő örök napja ☺, a békesség és a hála, bármilyen felhős és viharos legyen is az életem…

A szerző

Írások

Református lelkipásztor, teológus. Lelkigondozó. Lelkészfeleség. Édesanya. Alföldi lány voltam, akit Isten kunsági szelei átfújtak a Dunán, és végül itt lettem azzá, aki vagyok. Először a somogyi vizek és erdők mentén, most pedig már régóta a Balaton partján. Szisztematikus gondolkodás, pontos fogalmak, de empátia és költészet egyformán fontosak nekem. Talán segítenek meglátni, igazán látni és láttatni...