Mihez kezdesz azzal, amiről tudod, lehetnek jó tulajdonságai, de azt is, hogy vannak ártó hatásai? A bölcs felméri a lehetőségeket, igyekszik kiszűrni a károkozó elemeket, esetleg felkészül azok kivédésére. Kísérletezik, hogy miként lehet az a valami úgy hasznára, hogy közben ne ártson.
A technikai fejlődés révén ma már a jövőben élünk.
De miközben számos tanulmány bizonyította a digitális generációk szellemi és érzelmi alulmaradását, csak aközben megy a tanakodás, milyen hatásai vannak, miként lehetne azt jóra (is) használni.
Ez nem a technika ellen szól. Azonban szembeötlő eme fejlődés életellenes hozadéka. Elméletileg a technikai fejlődés az emberi tudás, eszközök és folyamatok olyan folyamatos halmaza, amely megkönnyíti az életet és átalakítja a társadalmat. De úgy tűnik, hogy a profitra való hatását modellezték inkább, mintsem az életre vagy a társadalom változására.
Aktuálisan a mesterséges intelligencia az, amit szintén úgy eresztettek ránk, hogy nem mérték fel annak károsító következményeit. Mert vannak, azt már látjuk. Persze jó is lehet, meg hasznos is, de még a kiflit is csak úgy engedik ki a polcokra, hogy előtte megvizsgálják, van-e egészségtelen anyag benne.
Most megint elindítottunk valamit, amit menet közben próbálunk kitalálni.
A közelmúltban Közép-Európa legnagyobb AI-konferenciáját tartották Budapesten. Számos oldalról elemezték a technikát, de a beszámolók alapján nem találtam arra vonatkozó hírt, hogy az életre való káros tényezőkről esett volna szó. Pedig köztudott, hogy vannak: munkahelyek megszűnése, környezetszennyezés, mentális függőség… A lélek hiányáról már nem is szólva.
A fő érvek a gazdaság felől érkeztek. A multicégek már befektetők, hazánk is a kormány által 500 millió eurót szán a mesterséges intelligenciára. (Arra, amiről még azt sem tudjuk, hogy micsoda, hiszen a konferencia is arról szólt, hogy vajon mihez kezdhetünk vele?)
Mindeközben kerülgethetjük a telefonjukat bámulókat, akiket már beszippantott az AI egy más világba. Mindeközben az amúgy is zűrzavaros társadalmi tudatot AI-s valóságok démonizálják. Mindeközben egy olyan függőség alakult ki, amelyet senki nem tilt vagy felügyel, hanem összakarat támogat és erőltet azzal együtt, hogy tudjuk annak életellenes hatásait.
A fogyasztásra szánt termékek piacra engedését szigorú szabályokhoz kötik, hogy kiszűrjék azok életre veszélyes adalékait. Hosszú ideig a tesztelés folyamatában az életet állatokkal szimulálták, ma már az élő állatokon végzett kísérleteket szigorú jogszabályok korlátozzák.
Most olyan érzésem van, mintha a digitális termékekkel, a kreált intelligenciával rajtunk, élő embereken kísérleteznének.