Mindig is úgy gondoltam és egyre többször fedezem fel a bizonyítékait is annak, hogy mindenek feletti, óriási tudás van beépítve ebbe a teremtett világba. Nekünk, embereknek csak figyelni kellene a természet szabályszerűségeire, rezdüléseire, mert ezeken keresztül a Teremtő elmondja nekünk, hogy hogyan is kellene élnünk, mitől is kellene óvakodnunk. Ebben az írásban az élősködők górcső alá vétele által szeretnék ehhez újabb bizonyítékkal szolgálni. Az élősködőkben egy közös van, hogy kell nekik egy gazdatest vagy egy másik egyed, melyet kiszipolyozhatnak, mert önmagukban, egyedül életképtelenek lennének. Természetesen az sem véletlen, hogy vizsgálva őket ráismerhetünk igazán emberi tulajdonságokra, melyeket a homo sapiens igyekszik csakis magának tulajdonítani.
Vizsgáljunk meg 4 parazitát. (1) A magyar nadály, más néven márványos orvosi pióca, tulajdonképpen egy hasznos vérszívó, mert segíteni tud a vénás keringés javításában, a sebek gyógyulásában. Gyógyító alkalmazása régóta ismert. (2) A következő vérszívó a culex pipiens, más néven a dalos szúnyog. Nem tudni, hogy ki volt az, aki ilyen szép névvel anyakönyvezte ezt a jószágot, de biztosan más véleményre tért volna, ha akár csak egy éjszakája a szúnyogok folyamatos döngését hallgatva kergetéssel, csapkodással és vakarózással telt volna el. Annyit fel lehet hozni a faj mentségére, hogy kizárólag a nőstény szúnyogok a vérszívók és a csípősek, tehát a faj felerészt emberbarát. Sajnos mivel nagyon sokan vannak, így a fél létszám is rengeteg. (3) A kullancs (Ixodidae) már az alattomosabb paraziták közé tartozik. Fedezékből – például egy növényen megbújva – várja, hogy arra menjen a mit sem sejtő préda, amire aztán ráugrik. Természetesen úgy tesz, mintha ott sem lenne áldozatán, mintha egy kis kosz lenne csupán. De módszeresen halad, sokszor társaival együtt, a gazdatesten, hogy annak a látószögéből leginkább kieső területen keresse meg a vénáját. Még a csípését is érzésteleníti, hogy véletlenül se vegyék észre, ő tulajdonképpen ott sincs. De a kullancs legalább tudja, hogy mennyi az annyi, mikor van neki elege. Mert amikor teleszívja magát, utána elhagyja az áldozatát. Persze vannak, akik inkább arra gondolnak, hogy megnövekedett tömege miatt nem bírja magát tovább tartani. De az is könnyen megeshet, hogy az idő előrehaladtával megnő a lebukás veszélye. (4) A kakukk (cuculus canorus) a fészekparaziták családjába tartozik, hiszen más madarak (pl.: nádirigó) fészkébe rakja le a tojásait, hogy azok költsék ki és neveljék fel az utódait.
Most térjünk be egy képzeletbeli bírósági tárgyalásra, ahol a vádlottak padján találkozunk ezekkel a parazitákkal. A gondolatkísérletben rácsodálkozhatunk, hogy is működik az emberi igazságszolgáltatás.
Bíró: Nadály, maga egy igazi vérszívó, mit tud felhozni a mentségére?
Nadály: Tisztelt Bíró úr, mentségemre szolgáljon, hogy bár tényleg vért szívtam, de ezzel én nagyon sok embert meg is gyógyítottam. És persze valamit nekem is ennem kell.
Bíró: Védekezésének helyt adok. Az eljárás megszüntetve, szabadon távozhat.
Bíró: Szóval maga az a dalos szúnyog?! Maga is vérszívók közé tartozik!
Dalos szúnyog: Igenis, Bíró úr. De mentségemre szolgáljon, hogy én mindent a gyerekeimért tettem. Különben is csak pár csepp vérre volt szükségem, mely nélkül azonban megszakadt volna a vérvonalam, nem lenne új generáció. Azt is el szeretném még védekezésül mondani, hogy én jó előre felhívtam a prédáim figyelmét énekemmel, hogy a közelben tartózkodom, és a jövő érdekében támadásra készülök. Tettem ezt azért, hogy tudjanak védekezni ellenem. Álláspontom szerint, ha ennek ellenére a másik fél mégsem tett semmi óvintézkedést, az már az ő felelőssége és nem az enyém.
Bíró: Védekezésének helyt adok. Az eljárás megszüntetve, szabadon távozhat.
Bíró: Kullancs, maga is vért szívott. Súlyosbítja a helyzetét, hogy előre megfontoltan, orvul, lesből támadta meg a gyanútlan járókelőket. Mit tud felhozni a mentségére?
Kullancs: Nem tehetek róla, tisztelt Bíró úr, de így lettem teremtve, én ebből élek. De mentségemre szolgáljon, hogy én nem vagyok olyan, mint a szúnyog, hogy bárkinek is fájdalmat okozzak. Minden egyes csípésnél akkurátusan érzéstelenítek. És nem mellesleg tudom, hogy mennyi az elég. Sosem esem túlzásba, ha felszívtam magam, azonnal elhagyom a prédát.
Bíró: Ha szúnyog elmehetett, akkor az Ön védekezésének is helyt kell adnom. Az eljárás megszüntetve, szabadon távozhat.
Bíró: Kakukk, maga az elsőrendű vádlott! Maga ugyan vért nem szívott, de annál gyalázatosabb a tette. Fondorlatos módon előre kileste, hogy a nádirigó mikor hagyja őrizetlenül a fészkét, akkor oda repült és belehelyezte a maga tojásait. Mit tud felhozni mentségül?
Kakukk: Tisztelt Bíróság! Tudvalevő rólam, hogy rossz anya vagyok, és kicsapongó magatartásom miatt úgyis elvették volna tőlem a gyerekemet. Én csak elébe mentem a dolgoknak, és kerestem a csemetémnek egy gondos családot, ahol szeretetben felnevelik őt.
Bíró: Na de kakukk, amikor a tojását belerakta a nádirigó fészkébe, abban 4 db tojás volt, melyből ön kettőt kidobott. Mivel magyarázza ezt a cselekedetét?
Kakukk: Tisztelt Bíró úr, ez valóban így történt. Mindezt azonban a közegészségügyi vészhelyzet miatt tettem, mert az a kettő záptojás volt, és minden bizonnyal súlyos fertőzést okozott volna. A megmaradt két rigótojás egészséges volt, azért azokat nem is bántottam. Ezért a cselekedetemért csak köszönettel tartozhatnak nekem.
Bíró: A nádirigó tanúvallomása szerint mind a 4 db tojás megfelelő minőségű, teljesen egészséges volt.
Kakukk: Bíró úr, én voltam ott a helyszínen, és legalább olyan, ha nem nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkezem e tárgyban, mint a nádirigó. Lehet nyugodtan ellenőrizni, hogy hányféle fészekkel és tojással volt már találkozásom. Továbbá kérem, hogy szíveskedjenek minden kétséget kizáróan bizonyítani a nádirigó állítását, miszerint minden tojása tökéletesen egészséges lett volna.
Bíró: Mivel ennyi idő elmúltával a bizonyítás már lehetetlen, ennek hiányában felmentem Önt. Az eljárás megszüntetve, szabadon távozhat.
Bíró: Kérem a másodrendű vádlottat, Kakukk Juniort! A tényállás szerint Ön alig, hogy kikelt a tojásból, máris azon munkálkodott, hogy a maga mellett lévő, jóval kisebb madárfiókákat kilökje a fészekből. Ezzel őket tulajdonképpen pusztulásra ítélte. Így volt ez?
Kakukk Junior: Igen, részben így volt Bíró úr. De az említett eset kapcsán felhívnám a tisztelt bíróság figyelmét, hogy nem tudhattam előre, hogy azok a fiókák még nem tudnak repülni. Különben is a nekem felrótt cselekedet idején még gyerekkorú voltam, ezért rám a büntethetetlenség tényállása vonatkozik.
Bíró: Valóban, Kakukk Junior, Ön a cselekedete elkövetésekor még tényleg kiskorú volt, ezért nem vonható felelősségre tettéért. Az eljárás megszüntetve, szabadon távozhat.
Ezt már nem bírta tovább némán az eddig csendben figyelő nádirigó sem, és szót kért.
Nádirigó: Tisztelt Bíró úr, hát velem, a károsulttal mi lesz? Hiszen kiirtották a családomat. Egy egész új generációt el lehet pusztítani büntetlenül? Hol van ilyenkor az igazság?
Bíró: Idefigyeljen Nádirigó, Ön sem teljesen ártatlan, magának is megvan a felelőssége az ügyben.
Nádirigó: Mit mond??? Hogy nekem???
Bíró: Bizony! Magának észre kellett volna venni, hogy a tojások nem egyformák. Aztán azt is, hogy a megmaradt fióka kicsit más, mint a rokonságban lévők. Arról nem is beszélve, hogy a halálos balesetet szenvedett kicsik ügyében nem szorgalmazott alaposabb vizsgálatot.
Nádirigó: Tisztelt Bíró Úr, a tojások teljesen egyformák voltak, nem lehetett őket megkülönböztetni. Ami a balesetes fiókák ügyét illeti, még gyászolni sem volt időm, hiszen táplálni kellett a megmaradt kicsit. Egy anyai szív nem tud nemet mondani a nyitott csőrnek, amelyik ennivalót kér. Az meg tudvalevő, hogy egy anyának mindig a maga gyereke a legszebb, bárhogy is nézzen az ki. Az édesanyák már csak a szívükkel tudnak ránézni a gyerekeikre.
Bíró: Jól van, Nádirigó, ne mentegesse és ne sajnáltassa itt tovább magát, a tárgyalás befejeződött. Ideje elhagyni a tárgyalótermet.
Nagyon nagy a baj ebben a világban. Tele van sokféle, többnyire az életünkre, közösségeinkre káros élősködővel. És ahelyett, hogy elítélnék őket, ahelyett, hogy az igazságszolgáltatás védelmet nyújtana ellenük, ezek valahogy mindig fel tudják mentetni magukat. Szomorú látni, hogy a szeretet, az önzetlenség, de sokszor egyedül marad a maga bánatával, míg az élősködők emelt fővel paroláznak egymással. Ha máshogy nem megy, mindenkinek magának kell gondosan őrizni a saját fészkét, mert bizony a gonosz csak az adandó alkalmat várja!
