Terjed egy ideológia, amely az elvont ember eszméjét tűzi zászlajára. Azért tud vonzó lenni, mert a konkrétumoktól megfosztott ember ideáját mindenki el tudja képzelni. Könnyedén megszülethet az az illúzió, mintha bizony létezne olyan önmagában vett, nem a természet és a történelem valóságába ágyazott erkölcsi lény, hogy „ember”, aki olyan, mint valamiféle független és tökéletes kívülálló, s nem része annak, amit a maga iszonyatos bonyolultságában világnak nevezünk.Nem kell különösebb erőfeszítés annak megállapításához, hogy ennek az ideológiának egyetlen valódi célja van: a hagyomány felszámolása. A hagyomány itt a konkrétumoknak azt az összességét és történeti folytonosságát jelenti, amely az előfeltétele annak, hogy egyáltalán emberről beszélhessünk. Az öneszmélődés folyamatában létrejöhet ugyan mindenkiben az elvont ember eszméje, de ennek alapfeltétele van: a konkrét hagyomány.S hogy ne beszéljek rébuszokban. Én például azért vagyok az, aki vagyok, s azért ébredhettem emberként öntudatra, mert létemet megelőzően létezett már olyan konkrét történeti adottság, mint a magyar nyelv, magyar nemzet, vagy a keresztyénség. A hagyománynak az a konkrét folytonossága tehát, amely nélkül nem lehettem volna emberré. Ha tehát az a kérdés, hogy mi előz meg mit, vajon a magyarságom és keresztyénségem az emberségemet, avagy fordítva, akkor a válaszom az, hogy a kérdés hamis. A magyarság és a keresztyénség léte előfeltétele volt annak, hogy emberré lehessek. Nincs elvont ember, még ha az absztrakció szintjén elképzelhető is.Az elvont ember eszméjének ideológiája azért hamis, mert ki akarja szakítani az egyént abból a történeti beágyazottságból, amely létrehozta, s azt akarja elhitetni, hogy az ember valamiféle mindentől független és mindenek felett álló lény, aki mintegy „készen”, a semmiből jön, avagy az égből pottyant.Teljesen nyilvánvaló, hogy az elvont ember eszméje öngyilkos ideológia, amelynek az a célja, hogy felszámolja emberré válásunk konkrét történeti előfeltételét, a zsidó-keresztyén hagyományt.Talán fordítva. Nem a zsidó-keresztyén hagyományt kell felszámolni ahhoz, hogy emberré lehessünk, hanem azt kell felismerni, hogy ez a hagyomány adatott nekünk emberré válásunk amúgy mindig befejezetlen útján.
