Uram, ha megállok nagypénteki keresztednél, nem bírok rád nézni. Szívem tele van ítélettel, markom a farizeus és római nyakak szorításával. Öklöm gondolatban Pilátus arca felé lendül, venném elő a botom, hogy szétcsapjak a rajtad gúnyolódókon. Júdás pedig… szégyen kimondani is, de néha azt gondolom, jól járt. Azt kapta, amit érdemelt azzal, hogy öngyilkos lett. Aztán, ha felemelem a tekintetem és fájdalmas szenvedésed megpillantom, porig aláz minden meggondolatlan ítéletem és indulatom. Lelepleződik hiúságom, hogy nem vagyok különb én sem. Egy vagyok a tombolók közül, kik a maguk képére faragott bálványát istenítik az Örökkévaló kegyelme és végtelen szeretete helyett. Azt mondom, nem ezt akarom, de mire eléri a szó a számat, nem hallatszik más, csak, hogy „Feszítsd meg!” Lesújtó mélység!
Hogy lehet, hogy ilyen nehéz elfogadni az értünk hozott áldozatodat? Miért ilyen nehéz megengedni, hogy minden úgy történjen, ahogy akarod? A verés, a korbács, a kereszthalál, minden. Azt mondod, amikor odaadod a kenyeret: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik.” Ennek így kell lennie. El kellene csak fogadni, de a világnak mégsem elég ez a test, aki vagy, és én magam is olyan sokszor változtatnék rajtad. A kenyér legyen kovászos, gluténmentes vagy „E” mentes, teljes kiőrlésű, esetleg magos. Legyen olyan, ami a kívánságunk és érzékenységünk szerint való. Te is ilyen legyél, Jézusom! Így válogatunk be sokszor az életünkbe; igényünk szerint. A megváltás is legyen kedvünk szerint való. Ami éppen tetszik belőle. A véres történet, az árulás és cserbenhagyás, a töviskoszorú nyugodtan kimaradhat. Elviselni annak felelősségét és terhét, hogy értünk, miattunk és helyettünk adod magad, több mint nehéz. Testedben nem tudjuk elfogadni az áldozatodat, istenségedben az akaratodat.
Pedig látod, Uram, mások testével visszaélni nem is okoz akkora gondot nekünk, embereknek. Ha egymásra nézünk, sokszor már nem is vesszük észre igazán egymást, csak a lehetőségek és haszonszerzés hústömegét látjuk. Érdekkapcsolatok és látszatbarátságok köttetnek. „Te jó leszel nekem, rólad le tudok rántani egy pár réteg bőrt!” „Nem lehetek teljesen őszinte, hátha még szükségem lesz a kapcsolatunkra.” A te nevedben kérnek áldást házasságokra, majd válnak férfiak és nők egymás tulajdonává. Az anyagi biztonság vagy hatalom érdekében prostituálódnak nők és férfiak. Óvatos tapogatózás és képmutatás a trend. A test képe pedig úgy elsatnyult, hogy nem maradt más, csak egy ronda, állandóan éhes, fáradt, beteges és értéktelen húscafat. Embertelen rabszolga.
Ezért, hát köszönöm, drága Jézus, hogy ha a keresztedre tekintek, az embert láthatom benned! Olyan embert, akit Isten erre a bolygóra teremtett eredetileg. Aki ismeri a szó hatalmát és a felelősség súlyát. Aki tudja, biztos alap és egyértelmű keretek nélkül nem működik a közösség, sem az élet. Aki hiteles jelenlétével összetört életeket gyógyít meg, és oda is reményt visz, ahol a sötétség elnyelni látszik a fényt. Aki úgy szeret, ahogy mi nem merünk, mert…Miért is? Te hogy vagy ezzel?
Azt hiszem, tudom, hol rontjuk el. Nekünk veled és egymással nem visszaélni kellene, hanem élni. Venni és lenni.
Téged nézlek nagypénteken Jézusom, és már csak annyi mondok: köszönöm! Engedem, sőt kérem, könyörgöm, válts meg! Hadd legyek ember, akinek képe gyógyul Isten jóságában.