„Jónak maradni azt jelenti: ébernek maradni. Valamennyien hasonlítunk ahhoz az emberhez, aki lakatlan helyen jár nagy hidegben és hóban. Jaj neki, ha leül, hogy bágyadtságát kipihenje! Elalszik, s nem ébred fel többé. Így hal meg az erkölcsös ember is bennünk, ha belefáradunk a körülöttünk élők sorsának átélésébe, elszenvedésébe. Jaj nekünk, ha eltompul ez az érzékünk! Ezzel a legtágabb értelemben vett lelkiismeretünk megy tönkre, vagyis annak tudata, hogy mi az erkölcsi kötelességünk.” Albert Schweitzer
Mindig is foglalkoztatja az embert a hatalom. A hatalom a testi ember kísértése. Csodadolgokat tegyen. Uralkodjon. Katonai fölénye, fegyvere félelmet keltsen. Ámulatba ejtsen. Végül dicsőségre vágyik. Azt mondja, hogy nem vár köszönetet, de számon is kéri, hogy semmiért nem kapott megfelelő dicséretet. Persze a hatalomra vágyó, törő ember erkölcsösnek mutatja magát. Legtöbb esetben nem fedi fel a lapjait, csak azt mondja, hogy ha hatalma lenne, akkor mennyi jót tehetne. Ez a legnagyobb mellébeszélés és kísértés is, mert akár el is hiheti, hogy ez igaz, ha a hatalommal él, akkor jót tesz.
Lázár Ervin „A FEHÉR TIGRIS” című munkája is kicsit erről szól. Ajánlom elolvasni.
Makos Gábor mérnökhöz csatlakozik egy fehér tigris. Fél tőle. Lassan derül ki számára, hogy a tigris hatalommal bír. Nem fogja a golyó. A zsarnokság, uralkodó hatalom városi vezetése megpróbálja bezárni, elszigetelni, de nem sikerül. A tigris mindig megvédi, vigyáz rá. Akkor száműzik a tigrissel együtt, mert félnek tőle. Végül úgy érzi, igazságot kell tennie munkaügyben, meg kell leckéztetnie az erőszakos hatalom főnökét, katonáit, embereit. Bele kell szólnia a vezetésbe, uralkodásba, a munkahelyek elosztásába. Közben mindenki számára egyre kényelmetlenebb és rosszabb lesz a helyzet. A tigris minden helyzetben segít, nem kérdezi, ez jó vagy rossz. Végül elhagyja a mennyasszonya is a tigrissel teljes hatalomra törő megváltozott férfit. A valamikori üldözője és verője is szimpatikusabb lesz lassan. A tigris a történet végére elveszíti a védelmező erejét és feketévé lesz. A főhősnek menekülnie kell, mert elege van mindenkinek a gonoszságából, és miután elveszti a tigris a hatalmát és így elveszíti a támogatását, már nem félnek tőle.
Makos Gábor valaha félt, végül tőle félnek. Valaha jó lélekkel élt, még ha szerényen is, a végére a hatalom felfalja és ijesztő emberré lesz. Zsarnokságban él, mint egy igát húzó tag, majd ő maga lesz zsarnokká, de nem lesz jobb az élete.
„Akkor már nagyon régen nem látta Káptalant. Magához rendelte. A tiszt valamelyest megerősödött, de még mindig tétován, lassan járt, sokáig állni se bírt.
Makos Gábor leültette.
– Beszélgessen velem!
Káptalan nem szólt, rosszat sejtve nézett kínzójára.
– Úgy bántak velem, mint a kutyával, emlékezzen rá. Ha tudnak, megölnek.
Káptalan nem válaszolt.
– Mit hallgat! Megöltek volna, igaz?!
– Igaz – mondta sötéten Káptalan, s szemét nem vette le Makos Gábor arcáról.
– Örült volna neki, mi?
– Én mindig segítettem önt.
– Segített… – színészkedve felnevetett. – De örült volna, ha megölnek?
– Akkor nem tudhattam, amit most. De ha tudom, magam ölöm meg.
Elhallgatott, nem tudta, helyes volt-e ezt mondania. Csendben hozzátette:
– Magának is jobb lett volna.
Makos Gábor mereven nézte a meggyötört, csonttá aszott embert.
– A végén még rendes ember lesz a gonoszságaimtól – mondta gunyorosan.
Káptalan lehajtotta a fejét.” (Lázár Ervin A FEHÉR TIGRIS)
A történetben van egy érdekes kis megjegyzés, hogy a gyerekek egyáltalán nem féltek. „…azonnal észrevették és értékelték szokatlan értelmességét, szinte ’bevették’ játékaikba, fogócskáztak, birkóztak vele, még szembekötősdit is játszottak, és a tigris nemhogy hagyta, de még ügyetlenséget is képes volt mímelni, hogy a gyerekek örömét fokozza.”
Nekem ez azt mondja, hogy a hatalom mindegy kinek a kezében van, az emberben lévő vágyakat és kísértéseket kezdi teljesíteni. Ezért időnként jó, ha újjászületik az emberiség. Mert a gyerekek nem félnek, és nem adnak a hatalomnak semmiféle muníciót az elnyomáshoz. Az emberek félelme jelent jó táplálékot a hatalomnak.
Ha csak Jézus születésére gondolok, és Heródesre, aki lemészároltatja a betlehemi fiú gyerekeket két esztendős korig. „Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” Mt. 2, 17-18 Ezt műveli Heródes félelme és ragaszkodása a hatalomhoz. Közben egy gyermek születik: „5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Ézsaiás 9, 5-6
Jézus jól tudta, hogy mi a hatalom, mi az erkölcs, mi az, „Istenhez hűségesen”, és ennek megfelelően döntött, halt és élt.
