Általában halszeletet veszek.
Általában vezetés közben zenét hallgatok.
Általában bosszant, ha szemből süt a nap, és nincs nálam napszemüveg.
Általában sötét színeket hordok.
Általában mosollyal meggyőzhető vagyok.
Általában unatkozom sorban álláskor.
Általában elönt a pulykaméreg, amikor rájövök, hogy hülyének néznek.
Általában a zöld banánt választom.
Általában ugyanabban a sorrendben nyitom ki a templomajtókat.
Általában felírom a határidőket.
Általában nem használom azt a szót, hogy általában.
Amióta pedig azt nyilatkozta az újbudai késelő, hogy „általában tiszta a lelkiismeretem”, egyenest visszahőkölök ettől a kifejezéstől. Nem a szó hangalakjától, hanem attól, hogy mennyire manipulatívan lehet használni ezt a szokványos szót.
Borzasztóan cinikusnak tartom egy ember halála után azt mondani, hogy „általában tiszta a lelkiismeretem”. Egyrészt azt sugallja, hogy neki nem nagy ügy egy ember halála, csupán a show része, ahogy meglőtt lábának mutogatása a kórházi ágyon; másrészt előrevetíti későbbi hozzáállását, azaz nem ismeri el a késelést, mindent tagad, és még ő él panasszal a gyanúsítás ellen. Téboly. Eszement és nonszensz. Három rendőrt megszúrt, akik közül ketten tanúsítani tudják, hogy ő volt az. Mit képzelt? Azt, hogy banálisnak tűnik majd bedrogozott őrjöngése, aminek következtében egy fiatalember életét elvette? Nem, nem válik azzá, hanem marad az, ami: gyilkosság. Egy ilyen mérvű dolog után kit érdekel, hogy ő általában „jófiú”?! Mint egy drogos önértékelését, kapásból kétségbe is vonom annak igazságtartalmát.
Nem lennék a helyében, amikor ránehezedik tettének valódi terhe, tudniillik annak felismerése, hogy a bűn büntetése halál. Nem hazánk játékszabályai szerint, hanem Isten törvénye szerint. Nála pedig egyetlen mentség van a halálos ítélet alól: Jézus Krisztus. Hozzá kell megtérni és benne kell hinni, mégpedig úgy, hogy jó cselekedetek bizonyítják is azt. Ettől nagyon távol van még S. Szilárd. Akkor is, ha időközben beismerte tettét.
Elkeserítő állapotban van az emberiség. Szerek uralnak tömegeket. Drogok, gyógyszerek, alkohol, tudatipar, mind-mind szedi áldozatát. Mi tévők legyünk? Költözzünk ki a társadalomból? Tegyük át életünket filozófiai síkra? Ne hagyjunk utódokat? Ne-ne-ne-ne! Inkább imádkozzunk, mert abban olyan erő van, amivel legyőzhető a rossz. Az ima egy eszköz egymás terhének hordozásához, amivel valódi eredményt érhetünk el.
