Olvasom, hogy idén adventben egy pár perces karácsonyi reklámfilm hatalmas nézettségre tett szert rövid időn belül. A nagy-britanniai Nyugat-Yorkshire-ben forgatott egy fiatal videósokból álló csapat egy kisfilmet, melyben egy egyedülálló apa küzd a megélhetési válsággal, miközben próbálja boldoggá tenni a kisfia számára a karácsonyt. A kisfilmet december 1-jén tették közzé, és pár nap alatt több mint hétmillió megtekintést gyűjtött a különböző felületeken.
A történetben az apuka azzal magyarázza a fiának, hogy idén miért lesz visszafogott a karácsonyuk, mivel a Mikulás rosszul van, ezért nem tud neki ajándékot hozni. A film egyértelműen a megélhetési válság miatt nehéz helyzetbe került családokra hívja fel a figyelmet. A reklám végén a kisfiú azon a gokarton ül, amit az apja a két kezével készített neki és boldog karácsonyt kíván az elhunyt édesanyjának.
Igazából nem jöttem rá, hogy mit is reklámoz a kisfilm, ami amúgy tényleg aranyos, érdemes megnézni. De az nyilvánvalóvá vált a történetből és az elsöprő nézettségből, hogy ma a nyugat-európai ember hogyan látja és éli meg az ünnep tartalmát. A film végén megfogalmazódik: „A karácsonyt készítik, nem vásárolják!”
Szóval nincs a filmben csillogóan feldíszített enteriőr – karácsonyfát is a végén csak két másodpercig látunk, nincs nagy lakoma – az édesapa vacsorát ad a kisfiának, de ő nem eszik (mert gondolom, nincs miből) és miután a kicsit lefekteti, mindenütt máshol letekeri a lakásban a fűtést, leoltja a villanyokat.
Az ünnep minden megszokott szimbóluma hiányzik a filmből, a végére csak egyetlen egy marad, és ez az ajándék. Amit a saját két kezével készített. És nem vásárolt. Vagyis az ajándék ő maga, a tettre és áldozatra kész szeretete. A szeretet ünnepe, ugyebár…
Még sincs bennem háborgás, hogy lám, már a karácsonyfa is eltűnt, ahogy trendi lett eltüntetni e „téli ünnepi időszak” idején sok nyugati nagyvárosból, településről – nehogy érzelmeket sértsen, mint a keresztény hagyomány jelképe.
Egyrészt azért, mert a kisfilm meredeken szembemegy a fogyasztói társadalom torzult értékrendjével és ez már eszméltető. Másrészt meg mert tényleg erről szól a karácsony: ön-odaadásról. Ezt ünnepeljük. Hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta oda… Hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Nekem nem hiányzik innen a karácsonyfa. Van a karácsonynak sokkal igazabb és fontosabb jelképe. Ez pedig a betlehem. Így kisbetűvel, szóval nem a város, ahol Jézus megszületett, hanem a karácsonyéji betlehemi istállóbeli jelenetet ábrázoló kép, szoborcsoport, ha úgy tetszik installáció, a szent családdal, pásztorokkal, napkeleti bölcsekkel és középen az emberré lett Istennel.
Állítólag Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik az első betlehemi jászol felállítása, amikor az itáliai Greccio városában 1223-ban arra kérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt és értesítse a pásztorokat, elevenítse fel Jézus születésének történetét, mondván: „Teljes valójában fel akarom eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán”.
És úgy veszem észre, hogy hazánkban – az elmúlt évtizedekhez képest – terjedőben van ez a „jelkép”. Egyre több városkában, faluban állítanak betlehemest. Nálunk egy körforgalom megépítése miatt ki kellett vágni azt a nagy fenyőt, ami eddig a település „karácsonyfája” volt, de közben meg egy ügyes református család fából kivágta-formázta és kifestette, aztán pedig a templomkertünk utcára néző szélére felállította a szentesti jelenetet. Azóta az előttünk lévő Kálvin téren tartja az önkormányzat is a Mindenki Karácsonyát…
És idén pedig – lássatok csodát – az Európai Parlament épületében is felállításra került egy betlehemes! Bizony, Isabel Benjumea, az Európai Parlament spanyol képviselője kitartó küzdelmének köszönhetően ebben az évben első alkalommal állítanak fel betlehemest az Európai Parlament székhelyén Brüsszelben.
“Európát nem lehet megérteni keresztény gyökerei nélkül” – mondta a gyakorló katolikus EP-képviselő, aki úgy véli, érdemes volt harcolnia. Első próbálkozását elutasítás kísérte, mivel az Európai Parlament elnökének hivatala a születésjelenetet olyan vallási tartalmú kiállításnak tekintette, amely sértő lehet.
Most végül mégis engedélyezték. Ott áll hát Európa hitét-vesztett palotájában, a Ferenc Testvérnek és azóta is mindannyiunknak oly kedves és egyszerre teljesen direkt és nyílt örömhír hirdetése: Karácsonykor emberi testben Isten Fia született meg ebbe a földi világba és írta felül annak minden nyomorult valóságát. Talán felébred Európa…
