Megéled

Fejtetőre állított ötkarikás nyitány

Most, hogy számos net-lovag kommentjében felvillantotta művészettörténeti és filmes diplomáit, és Perintfalvi Rita önmérsékletre intette az egyházfikat (íme, kiszól a gödörből a lyuk), hadd ventilláljak az „impozáns” párizsi megnyitó kapcsán.
Az, hogy általában mi úszik a Szajnán és mi történik a partján, különösebben nem hat meg, de 2024. július 26-án, pénteken a nemzetek élsportolói képviseltek (volna) egy eszmét, ami a kitartásról, megmérettetésről, helytállásról szól. Aztán hirtelen lehullt a lepel, és a házigazda önös eszközzé alacsonyította az eseményt. A mainstream, woke, gender belefröccsent az arcunkba, ráadásul mindez féktelen, züllött, bestiális módon.
Mosdathatják utólag, bizonygathatják már, hogy nem az, aminek a keresztyének látják – sőt még a keresztyének a tudatlanok és túlérzékenyek -, attól még nagyon is az marad; különben nem távolították volna el a hivatalos oldalról…
Elfogadom, hogy az ominózus divatbemutatóval kombinált szinkretista gúnykép-parádé alapja nem Leonardo da Vinci freskója, hanem Jan van Bijlert festménye volt. Viszont ne felejtsük el, hogy az a festmény saját korában Jézus utolsó vacsorájának, az úrvacsora szereztetésének, a testté lett Igének kigúnyolására született. Pont azért ülteti Bijlert az ókori görög istenségeket vasalatlan fehér abroszhoz egymás mellé, ugyanazzal a beállítással, ami da Vinci freskóján látható, és pont azért tartja meg a központi alakot fényesebb háttérrel, hogy egyértelművé tegye az üzenetet. Jézus egy vicc… Szentség helyett mámor…
Talán egy protestáns képrombolás alá vetve évszázadok múltán nem kavart volna ilyen port? Akkor majd találtak volna mást! Ugyanis az ördögi dolgok mindig tűpontosak, és nem a kivitelezés, hanem a cél a lényeg, amit folyamatosan szem előtt tart a Diabolos. Erről nem szabad elfeledkeznünk!
Teljesen mindegy, hogy van Bijlert vagy da Vinci ihlette, netalán senki sem ihlette Thomas Jolly queer művészt, jelen esetben az olimpia művészeti vezetőjét, egy gusztustalan, sértő, szint alatti dolgot produkált egy világverseny nyitányaként. Európában. Azon a kontinensen, melynek primer vezetői nagy százalékban a keresztyénellenes sodrásba tartoznak, akik évtizedek, sőt generációk óta dolgoznak a keresztyén üzenet megsemmisítésén, viszont amely kontinens jelentős lakossága keresztyén értékek szerint él.
Egyébként attól, hogy a keresztyének nem robbantják fel hitük gyalázóit, még nem hülyék és nem gyengék. Egyszerűen más a harcmodor, mert az egyház feje ezt hagyta ránk: „Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” De van egy pont, a pogányság netovábbja, mondhatni egy Rubicon, amit nem kellene átlépni, mert bizony a ravasz kígyó esete is rá van bízva a keresztyénekre: „…legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”, „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”
A felháborodás mértékéből pontosan érzékelhető, hogy még sokan észnél vannak. Hiába győzködnek bennünket, hogy félreértettük, amit láttunk. Jaj, ugyan már, kilógó hímtag mellett álló gyermek félreérthetetlen!!! Hiába próbálnak beállítani félműveletlennek, akik nem ismernek fel egy görög lakomát, vagy nem tudnak asszociálni Fellini Satyricon című filmjének képi világára. Ugyan már!
Végezetül pedig elárulom, hogy engem a nagybeteg Céline Dion ingyen fellépése sem tudott magával ragadni, mert ugyanahhoz a globalista értéksemleges „elit” táborhoz tartozik, ami minden fronton igyekszik átmosni az agyakat. Ő a gendersemleges gyerekdivat egyik tervezője, övé a Celinununu gendersemleges babaruha kollekció, ami harcot hirdetett a rózsaszín kislány és kék kisfiú ruhák ellen. Szóval nekem aztán énekelhet bármilyen fokon, nem fog könnyeket csalni a szemembe.
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek, és kezdjetek el cselekedni! A felháborodás után imádkozni! Az imádkozás után pedig ideje kimondani, hogy a galamb szelídségén túl a kígyó okosságára van szükség, mert ilyen időket élünk.

(forrás: a szerző július 30-i fb bejegyzése)

A szerző

Írások

A szó historikus és attitűd-képző értelmében is dunántúli református vagyok. Egy városi lány falusi lelkészként, aki még mindig szeret nevetni, csak egyre kevesebbszer tud. Az irónia és cinizmus elkerülése érdekében kevesebb a saját gondolat nyilvános sorjázása, helyette előtérbe kerül az interjúalanyok megszólaltatása. Interjúim történelmi lenyomatok az online időbélyeg korában, s remélem, kiderül belőlük, hogy jó dunántúli reformátusnak lenni.