November fele is eltelt már, korán sötétedik. Ebben a hónapban amúgy is mindig sok a ködös, párás-borús nap. Hiába hosszú az éjszaka, ritkán látni a csillagos eget. Ha pedig lehet is látni, egyre kevesebb a csillag.
Tudom persze, hogy nincs kevesebb csillag, mint gyermekkoromban volt, csak „maszatos-koszos” az ég, szennyezi az iszonyat mennyiségű földi fény. Az elmúlt évtizedekben exponenciálisan nőtt a földről sugárzó mesterséges világítás mennyisége, úgy hogy már ez is külön kategóriája lett a környezetszennyezés fogalmának.
Élénken bennem maradt egy emlékkép tizenéves koromból: az ifinkkel kirándultunk a somogyi tájakon és éjszakai szállást a szennai skanzen közelében kaptunk, egy csöpp faluban, egy használaton kívüli parókián. Este kiültünk páran a mező szélén a fűre és csak néztük az eget. Soha életemben addig – és nyilván azóta pláne – nem láttam annyi csillagot! Beborították a fekete eget, fényük szinte eltakarta a sötét hátteret, tisztán kivehető volt a Tejút… Megrendítő látvány volt.
Négy évtizede már ennek, és bizony ma már töredékét sem látom annak a csillagseregnek. És az a gyanúm, hogy ha nem a Balaton viszonylag sűrűn lakott partjáról nézném az éjszakai eget, akkor se lenne sokkal jobb a helyzet.
De nem csak ez a gond. A fényszennyezés az állatvilág különböző fajainak széles skáláját is érinti, befolyásolja a hormonszintet, a szaporodási ciklust, az állatok aktivitását és a ragadozókkal szembeni sebezhetőséget is. Nagyon sok torzulást okoz.
Az emberben benne munkál valami elemi vágy a fényre. A mindennapi életünkhöz is nyilván szükség van rá, mióta feltalálták és elterjedt az elektromos világítás, lényegesen könnyebb az élet, a munkavégzés, közlekedés és minden egyéb. De mentális igényünk is van rá.
Nem véletlen, hogy van kifejezetten téli depresszió, ami a kevesebb fénynek is betudható, hogy a sötét órák számának növekedésével az adventi időszakban egyre több égősort, díszkivilágítást rakunk ki nyilvános kinti és a belső terekre is. Vágyunk a fényre.
Azt hiszem, így vagyunk teremtve. Rengeteg bibliai Ige hozza a fény, a világosság képét, és kapcsolja Istenhez. Erről szól a karácsonyi csillag prófétai ígérete és aztán megérkezése is. Mert Jézus születése és majd azután a húsvéti hajnal is diadal a sötétség erői felett.
Csak hát nagy a fényszennyezés – ebben az értelemben is.
Adventhez közeledve érdemes végiggondolni, hogy milyen „hangulatvilágításokat” gyújtunk minden évben, hogy kimaxoljuk az ünnepet (vásárlás-főzés-rendezvények-muszájmeglennie dolgok), és esetleg miket kellene ezekből inkább lekapcsolni, hogy még meglátható legyen az égi fény felettünk, mikor megérkezik hozzánk…