Egy jeles embernek van segítője.
Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag, egyik kalandból, kalamajkából a másikba vágtat lován, hogy lovagi hőstetteket vigyen véghez. Fegyverhordozója, Sancho Panza van mellette, aki a földön jár és tudja, hogy a lovagja milyen hiábavalóan akar lovagi erényekkel élni. Olyan ez, mint szélmalmokat rohamozni egy rozoga gebével és kopjával. Ugyan együgyű paraszt, és némi haszonért vállalja a feladatot, de azért bizonyosan megkedveli a hóbortos gazdáját.
Sherlock Holmes az elmés detektív, aki minden kihívásnak áll elébe, és nem marad titok előtte semmi, megfejti a bűntényeket. Sok megbízást kap, amelyekben segítségére van Dr. Watson, aki intézkedik ügyeiben és a krónikása is, mert a történeteket lejegyzi.
Bár ez a két páros az irodalom és film világában él, és persze több hozzájuk hasonló pár is van még, azért a való életben is futkosnak az ilyen emberek, barátok.
Nekem a Szentírás két ilyen párosa jut eszembe. Karakteres egyéniségek, a melléjük adott, szegődött segítőkkel, tanítványokkal.
Az egyik Elizeus próféta és Géházi, a szolgája. A másik Jeremiás próféta és Bárúk, az íródeákja.
Elizeus egy szír hadseregparancsnoknak mutatta meg Isten nagyságát, amikor gyógyulását segítette. Szép történet a Bibliából (2Királyok 5). Naámán, a szír hadseregparancsnok csodásan meggyógyul a bélpoklosságából. Hálából gazdaggá akarja tenni Elizeust az ajándékba hozott értékes ajándékaival. Semmit nem fogad el Elizeus. Naámán azt mondja: „Ha nem is fogadod el, hadd kapjon a te szolgád annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert nem készít többé a te szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak!”
Nem így Géházi, aki meg éppen szívesen meg akarna gazdagodni, és nehezményezi, hogy a próféta elengedte a kőgazdag főembert. Ő szeretné egy kicsit kihasználni a helyzeti előnyét. Elizeus szolgája, tehát ebben a minőségben tud fellépni és hitelesen kérni. A másik, hogy a hadseregparancsnok éppen most kapta vissza az egészségét, és az egész életét. Tele van hálával, zsong benne az élet, a kedv, a jövő. Bármit megtenne örömében. Géházinak ennyi elég. Kitalálja meséjét, hogy prófétatanítványok érkeztek, és Elizeus az ő számukra kér ruhát és pénzt, egy tálentum ezüstöt. Nyilván örömmel ad a gyógyult.
De Elizeus előtt nincs titok. Géházi elfelejtette, hogy Isten prófétájának a szolgája. Kapzsiságáért végül azzal fizet, hogy Naámán betegsége rászáll és utódaira.
A másik páros Jeremiás és Bárúk. Nehéz háborús időkben kell igazat, az Úr üzenetét mondaniuk. Jeremiás üzenetet diktál. Bárúknak az Úr üzenetét kell elvinnie, és felolvasni az emberek előtt. „Én akadályoztatva vagyok, nem mehetek az Úr házába, azért menj el te, és az Úr házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a tekercset, amelyre diktálásom után leírtad az Úr igéjét.” Jeremiás 36
Báruk megteszi. Vannak, akik félelemmel hallgatják, még a vezetők közül is. De a király és az udvari próféták nem. Elégetik a levelet. El akarják fogni Jeremiást és Bárúkot is. A levelet mégegyszer megírják. Jeremiás vigasztalja Bárúkot. „Az Úr, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most romba döntöm, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban.
És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” Jeremiás 45
Mennyivel másabb Bárúk és Jeremiás viszonyulása, mint Elizeus és Géházié. Az előbbi közös sorsot, terhet, feladatot vállal, míg az utóbbi haszonleső, és nem nagyon érdekli más.
Személyes érintettségem van az ügyben. Egyszer egy idős, nyugdíjas lelkipásztor legéházizott engem viccesen. A mai napig nem tudom az okát, de azóta is tüske, mert akkor rendesen utánanéztem, hogy kicsoda is az a Géházi, és nem volt szimpatikus figura. Egy hazug haszonleső. Ráadásul Isten munkáját is lerontotta. Mindenesetre azóta igyekszem elkerülni azokat a helyzeteket, ahol a haszonlesés lehetősége is felmerül, vagy hazudni kellene. Nem beszélve arról, ahol Isten munkáját kellene megakasztani. Fáj minden, ahol Istenből hasznot akarnak húzni, nem törődve az evangélium hitelességével, mások üdvösségével. Azóta is vizsgálom, vajon nem lettem-e haszonlesője az egyházamnak, Istenemnek, Jézusomnak.
Itt van ez a Bárúk vonal. Ne legyenek nagy kívánságaid, „de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.”
Isten új munkákat fog közöttük végezni. Új embereket hív magához. Új presbitereket, gondnokokat. A kérdés, hogy milyen szolgálattevők lesznek. Melyik vonalat fogják képviselni. Géházik lesznek, vagy Bárúkok?
De ugyanez vonatkozik minden egyháztagra, lelkipásztorra, egyházi tisztségviselőre, gyermekmunkásra, nőszövetségi tagra, kántorra, ifjúsági munkásra gyülekezetben, intézményben, kerületben, megyében.
A kérdést ne felejtsük: Géházi vagy Bárúk? Az első hű volt önmagához, a másik Istenhez.
Azt se felejtsük, hogy Istennek van hatalma Géházit Bárúkká alakítani és kegyelmezni.
(Kép: Borsos Miklós: Pál megtésére, 1976, lavírozott tusrajz)