Az embernél hiszékenyebb és naivabb teremtményt még biztosan nem hordott hátán a Föld. Már eredendően is rossz lóra tett, amikor hitelt adott egy kígyó sziszegésének, és azóta is annyiszor becsapták, átvágták már a történelem során, de üzembiztosan egyikből sem tanult. Mindig azután a kolomp után megy, amiről a végén kiderül, hogy a vágóhídon kongatják.
Jelen körülményeinket, életünket teljes mértékben áthatják a szomszédban dúló háború történései. Lesz-e eszkaláció? Vajon hozzánk is átterjed-e a borzalmak áradata? A gazdasági háborúban meddig maradhat meg épségben a Barátság kőolajvezeték? stb. De valójában mit is jelent a háború, illetve a béke. Érdemes először megnézni, hogy milyen tartalom bújik meg ezen szavak mögött.
Mi a háború? A háború nem más, mint pusztítás, gyilkolás, magának a káosznak és a zűrzavarnak a létrehozása. Olyan ellentétek szítása, melyeknek következtében népek, nemzetek katonai egyenruhájába öltözve emberek soha nem látott és nekik személyesen soha nem ártott idegenek életére törjenek. A háborúban legtöbbször megfordul a társadalom rendje. A viselkedésük és képességeik miatt addig jogosan az alján elhelyezkedők kezdenek felülkerekedni. A söpredék élvezi, hogy végre hatalmat kap, így aztán jeleskedik is a pusztításban. Egy példán keresztül lehet a legszemléletesebben bemutatni, mit is jelent, mikor az ilyen aljanép építésre képtelen. Egy ablak betöréséhez elég, ha valaki felvesz egy út szélén fekvő követ, és máris be tudja dobni vele a kirakatot. De ugyanennek a kirakatnak a helyreállítása már mennyivel több munkát és nem utolsósorban szaktudást igényel.
De mi a béke? Ha egyszerűen fogalmaznám meg, akkor nem más, mint a krisztusi szeretet útja. A 10 parancsolat megélése: Tiszteld, ne ölj, ne lopj… el egészen a ne kívánd -ig. A béke a rend, a nyugalom és a megelégedettség érzését adja. Béke az, amikor a földi valóság felismeri és elfogadja az isteni hatalom jóságát, az ember igazodik hozzá a parancsolatok betartásával, mert tudja, hogy azok nem ellene, hanem érte vannak.
Akár háború, akár béke esetében is mindig érdemes feltenni a kérdést: Cui bono? azaz Kinek jó, kinek lesz belőle haszna? Békében nem akarnak elvenni az emberektől semmit. A háborúban ellenben az emberek minden tulajdonát el akarják venni, vagy megsemmisíteni, sőt magát az embert is el akarják pusztítani. Békében a gazdaság normál, mondhatnám üzemi hőfokon működik, épül és szépül az emberi környezet. A háborúban azonban az ország átáll hadigazdálkodásra, megszűnik az észszerű tervezés. Helyette tömegtermelés lesz, hiszen a fronton harcolókat ki kell szolgálni. Az anyagháború elsődleges fontosságúvá válik, mivel amelyik félnek több és jobb az ellátmánya, az nyeri meg a háborút. Ez a kőkemény realitás. Ha békeidőben egy sofőr balesetet okoz, pl. belemegy az árokba és összetöri az autót, rögvest kirúgják a cégtől, sőt még kártérítésre is kötelezik. Ellenben a háborúban nem is vizsgálják az esetet, hanem azonnal adnak alá egy új autót.
Jóllehet a béke szolgálja igazán az emberek gyarapodását, akkor miért tör ki mégis újabb és újabb háború? Sajnos a háború a befektetők és a pénzvilág hasznára van, hiszen rengeteg fegyvert el lehet adni ilyenkor, ami addig csak a raktárakban porosodott és a készletgazdálkodás szerint termelte a negatívumot. Ráadásul azt követően, hogy kiürültek a raktárak, újra fel kell majd tölteni azokat természetesen drágább és nem utolsósorban még gyilkosabb, még pusztítóbb fegyverekkel. A háborút már meghatározták úgy is, hogy az maga a gazdasági aratás ideje egyesek számára. Először el kell vetni a viszály magvait, hogy ezek kifejlődve megindítsák a pusztítás viharát. A lázításba ugyan be kell invesztálni valamennyit, de ez busásan megtérülő befektetés. Mindezek a sokszor kipróbált háborús recept alaplépései. És nemcsak a pusztítással lehet hatalmas gazdasági haszonra szert tenni, mert az építés is legalább akkora, vagy jóval nagyobb üzlet. Hiszen a lerombolt városokat újjá kell építeni. Akad is mindig vállalkozó erre, aki bizony nem emberbaráti indíttatásból és főleg nem ingyen fog cselekedni. A háború eredménye, hogy egy nemzet aktív, tetterős generációi vesznek oda. Ennek ellenére az országot csak újra kell építeni valahogy, valamiből. Ilyenkor a megmaradt lakosság hatalmas hitelcsapdába kerül, és a ránehezedő adósságtömegtől hosszú évtizedek alatt sem biztos, hogy meg tud szabadulni.
A béke az isteni út, ahol az egymás iránti tisztelet uralkodik, és nem akarnak elvenni senkitől semmit. A háború sátáni út, ahol az emberektől mindent el akarnak venni, még az életük, saját és utódaik jövője, szóval semmi sem szent és sérthetetlen. Itt lenne az ideje végre annak, hogy leleplezésre kerüljenek mindazok, akiknek a mások nyomorúsága üzlet csupán. Henry Ford a híres amerikai üzletember elég keményen így fogalmazott: „Zárjátok börtönbe a világ 50 leggazdagabb bankárját, és többet nem lesz háború a Földön.”
A mai világban nem sokat számít, hogy ki látja jól a dolgokat, és hogy mi is az igazság! Sajnos az sem számít túl sokat, hogy ki lát tovább az orránál. A mondvacsinált okokkal/indokokkal felhergelt sokaság mindig azt hiszi, hogy neki komoly sérelmei vannak, és most jött el az ő idejük, hogy igazságot szolgáltassanak. A tömeg hangos és nem számít semmi más, csak az az érzés, hogy falkában erősek vagyunk. Az, hogy kinek vagy kiknek van igaza, igencsak hátra kerül a sorban a valóság megítélését illetően. Majd a történészek eldöntik néhány évtized vagy évszázad múlva. Persze azt sem szabad elfeledni, hogy a történelmet a győztesek írják, és szinte mindig ebből a táborból születnek a hősök. A lecsupaszított valóság közben az, hogy akiknek megvan a megfelelő érdekérvényesítési képessége, csakis azok tudják formálni az eseményeket. Ha felmegy a függöny és elkezdődik a dráma, a páholyok biztonságában mindig kevesebb hely van, mint a harctéren, az öldöklés mezején. Az egyszerű ember számára pedig keserű lesz a felébredés azután a delíriumos állapot után, hogy én mindent legyőzhetek, én mindenek felett állok, sőt még a mindenség is engem kell, hogy szolgáljon.
Az I. világháború költségei 32 milliárd dollárt tettek ki, a második csaknem tízszer többe került. Az Egyesült Államok elnöke Roosevelt így fogalmazott: „Bár nem minden nehézség nélkül, de a demokrácia fegyvertárrá vált”. 1941 októberében az Egyesült Államok kongresszusa úgy döntött, hogy bevonják a Szovjetuniót az un. lend-lease (kölcsön) programba, és 10,9 milliárd dollár támogatást ítéltek meg számára. A szabad Franciaország 3 milliárd dollárt, Kína pedig 1,6 milliárd dollárt kapott. Összességében a Brit birodalom 31,2 milliárd dollárt kapott. Nagy-Britannia 2006. december 31-ig utalta a törlesztőrészleteket az amerikai kormány számára.
A teljes globális katonai kiadás 2023-ban elérte a 2443 milliárd dollárt, ami reálértékben 6,8 százalékos növekedés jelent 2022-hez képest. Nehezen felfogható, hogy ez valójában mekkora összeg. Próbáljuk meg értelmezni ezért. Most a Földön kb. 8 milliárdan lakunk. Ha ezt az összeget elosztanánk, minden egyes emberre 305 dollár jutna, mely jelen árfolyamon számolva kb. 107.000 Ft. Ha ezt az összeget fegyverek helyett felajánlhatnánk az emberek életkörülményeit javító beruházásokra, nem lenne a földön éhező vagy szegény ember! Ehelyett ma is százezrek halnak éhen pl. a Száhel-övezetben vagy tengődnek elképzelhetetlen nyomorban a világ különböző részein. Ha kenyerük nincs is, de fegyverük van.
„Nem azért van éhínség a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.” – fogalmazta meg bölcsen Teréz anya.
Sajnos az életben a „mit miért”-eket többnyire csak utólag, visszanézve értjük meg, miközben a történéseket pedig előre nézve éljük meg. Micsoda kincsünk a Szentírás, mely által Isten örömmel tanítgatna bennünket a békesség útján előre látni és előre érteni is, ha hagynánk, ha hajlandóak lennénk tanulni végre.