Meglehetős szomorúsággal tölt el Gundel Takács Gábor minapi kijelentése, miszerint nem egyértelmű, hogy mit jelent a család. Eddig én úgy tudtam, hogy az ismert és népszerű tévés személyiség keresztény, s a magyar közvélemény nagy része így is tartja számon. Nem harsogóan, hanem diszkrét, intelligens, de azért érzékelhető módon képes volt közvetíteni, hogy ő osztozik a keresztény értékrendben.
Most viszont eléggé elbizonytalanító módon azzal állt elő, hogy számára nem egyértelmű, mi a család. Mint érvel, „amíg a társadalmi fogalmaink – férfi, nő, anya, apa, férj, feleség, gyermek, egyén, társadalom – nem egyértelműek, addig az ezekre a fogalmakra épített családfogalmunk sem lehet egyértelmű.”
Ez azért súlyos, mert ezzel felvállal egy olyan, ma liberálisnak nevezett nézetet, miszerint a férfinak, a nőnek, az apának, az anyának nincsenek Istentől rendelt, s a természetben, az egyéni öntudatot megelőző adottságként megteremtett objektív alapjai, hanem ezek a hagyományos identitások valójában csak képzetek. Szerinte megoldás az, hogy a különböző képzetek folytassanak párbeszédet egymással. Nagyon szép elképzelés.
Attól tartok azonban, hogy a család, a nemi identitások körüli vitában egy olyan ponthoz érkeztünk el, ahol már lehetetlen a különböző világképek közti szakadék elvi áthidalása.
Ha ugyanis a család, a férfi, a nő nem Istentől rendelt örök és megmásíthatatlan adottság, hanem az egyénre bízott értelmezés függvénye, akkor ez a világnézeti zűrzavar folytonos és egyre mélyülő jelenlétének nyit utat.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen fejlemény a keresztény civilizáció végét jelenti, minthogy a kereszténység a társadalmi identitások létét Istenből vezeti le. Isten fogalmából pontosan az következik, hogy vannak örök igazságok. A kereszténységgel összeegyeztethetetlen egy olyan nézet, amely a férfi, a nő, a család, az apa, az anya meghatározását egyéni képzetek önkényének szolgáltatja ki. Vagy ha ez megtörténik, akár még a kereszténységre hivatkozva, a Bibliát megerőszakolva is, akkor az már nem a kereszténység.
Egy szó, mint száz, Gundel Takács Gábor megszólalását ebben az ügyben sajnálatosnak tartom. Nem járul hozzá a keresztény kulturális öntudat kívánatos megerősítéséhez.
(Fotó: Facebook)
