Egészen őszinte leszek most. Nem olvasom minden nap az Igét. Heti 23 hittanórát tartok, tehát minden napra jut ige, ahogy vasárnapra is, de az olyan nagybetűs bibliai Ige van, hogy kimarad. Mert sietek, mert fáradt vagyok, mert nincs kedvem, mert…mindig akad valami kifogás az ellen, hogy hagyjam, hogy Isten megérintsen. Elfogadom, ha most azt kérdezed, Neked miért kellene akkor naponta a kezedbe venni a Bibliát, ha még egy lelkésznek sem megy? Megértem, ha ezt önigazolásként használod fel. Én is próbálom olykor felmenteni magam, hogy órákat töltök a bibliai szövegek magyarázatával, de a valóság az, hogy Hozzád hasonlóan olykor én is éhezem.
Ma meghívlak egy közös Bibliaolvasásra. Üljünk le egy közös étkezéshez, hogy megélhessük, milyen az, amikor lelki táplálékot kapunk. Egészen gyakorlati módon szeretném végig vezetni, hogy mit is jelent számomra a Szentírás olvasása, és hogyan találok benne olyan útmutatást, ami tovább lendít.
Biztosan Te is érezted már, hogy bár elolvastad a napi igét, nem igazán tudtál mit kezdeni vele. Talán még frusztrálódtál is általa és inkább elengedted. Sokan megéljük. De azt is, hogy a Szentírás olyan, mint egy művészi módon csomózott szőnyeg. A hosszanti és keresztszálak struktúrája gyönyörködtet a végeredményben és megvan a maga funkcionális oldala is. Újabb és újabb rétegeire csodálkozhatunk rá, és ez által egy mélyebb értelmet nyer a nagy egész. Ha velem tartasz, arra kérlek, vegyél magad mellé egy papírt és ceruzát. Keress egy kényelmes és csendes helyet. Az olvasott igeszakasz Pál római leveléből lesz. Legalul dőlt betűkkel megtalálod.
Összesen háromszor olvassuk el az igét, de egy kicsit mindig más lesz. Mint amikor az optometrista újabb lencséket illeszt be a keretbe, hogy tisztábban lássunk.
1. Lépés: Olvasd el az igeszakaszt egyszer! Írd le magadnak azokat a szavakat vagy versszámokat, melyekre első olvasatra rezonál a lelked, vagy amit nem értesz, amivel nem értesz egyet, amit nem tudsz elfogadni. Hagyd, hogy az első megérzésed, gondolataid vezessenek! Megvan? Akkor folytassuk!
2. Lépés: Olvasd el újra az adott igeszakaszt! Most viszont tedd mögé azt a kérdést, hogy Mit üzen Isten ezeken az igéken keresztül? Ebben már benne van az istenképed. Ahogy Őt látod, amilyen indulatot feltételezel Róla. Jegyezd fel újra a gondolataidat! Vesd össze az előzőekben leírtakkal! Figyeld meg, hogy változott-e valami? Van különbség? Hogyan formálódott a magadról és Istenről alkotott képed?
3. Lépés: Olvasd el újra az igét! Most a fentiekkel gazdagodva kérdezd meg magadtól, Mire indít ma téged ez az igeszakasz? Remélhetőleg sikerül megfogalmazni olyan gondolatokat, melyek kézzel foghatóan megjelennek a napodban és lesz látszata/ gyümölcse a bibliaolvasásnak. Hiszen ezért szól az Úr!
Ahogy kezdetem, egészen őszinte leszek. Amit itt olvasol, abban megmutatom, engem hogyan formált az Ige. Lehetne hosszabban is, de most nincs rá keret.
1.Lépés.
Még szép, hogy nem hasonlít a szenvedés a dicsőséghez! A szenvedés szívás.
Utálom a majd szót!
Isten vet a romlásba minket?
Nem vagyunk együtt. Szétszakadtunk. Ellenségeskedés van.
Fiúvá fogadás? Nem tiszta. 24. és következő versek összezavarnak.
Vajon én Lélekkel imádkozom? Tényleg minden a javamra van? Olyan nehéz elhinni!
A Lélek szándéka/gondolata. Hú! Ez izgalmas. A lélekhez mindig érzelmet társítok, pedig több van benne.
Ha Isten eleve elrendelt, mit várhatok még?
2.Lépés
Isten kitartásra biztat. Reménnyel tölt el.
Látja a kiszolgáltatottságom.
Ő az Úr! Engem remél!!!
Egyek vagyunk Benne.
Istennek fontos az egészségem, a teljességem. Mintha azt mondaná: Jövök! Segítek!
3.Lépés
Tarts ki Istennel és Isten mellett! Lásd meg a másikban a Rászorulót! Biztasd a reménytelent és légy türelmes!
Elveszhetsz, de tudd, van erőforrásod!
Felismerem a haragomat és azt is, hogy úgy hiszem, nincs minden a javamra. Belátom, hogy ilyenkor magamnál akarom tudni a hatalmat és a dicsőséget. Szeretnék ebben fejlődni!
Elfogadom és megköszönöm, hogy Isten már eleve az Ő szeretetében akar tudni.
A „majd” helyett már most akarom az Ő jelenlétét az életemben!
Uram!
Útonálló rablóként zsákmányoltam a magam igazával, kik Téged kerestek. Voltam ordító bíró ott, ahol Te az irgalom szelíd szavát szóltad. Pártfogója lettem istennek hitt bálványoknak, és rideg tekintettel hirdettem az öröm üzenetét. Egy celeb voltál, kit sokszor megfogtam az úrvacsorában, de oly kevésszer érintettem meg akár csak a ruhád szegélyét is.
Uram, a Te nevedben húztam szorosabbra rabláncaimat, mert könnyebb volt szeretni, hogy áldozat vagyok. Önsajnálatom nagyobb örömet jelentett, minthogy Te vagy a szabadítóm.
Köszönöm, hogy megmutattad igazi arcodat! Hála, hogy rácsodálkozhattam jóságodra és szeretetedre! Öröm, hogy Vagy! Ámen.
Amit ma ide hoztam nem egy kommentár, nem tudományos magyarázat. A Lélek munkája bennem. Egyszerűen csak annak az ívét szerettem volna megmutatni, ahogyan az igeszakasz bizonyos része kinyílik és életté válik bennem. Legközelebb más árnyalatát ismerem meg.
Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha tényleg, kérlek, oszd meg velünk, hogy a Te lelked mire rezonált? Hogyan látsz Minket?
Róma 8; 18-30.
18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
