A hagyományos teológia közéleti nyilvánosságban megjelenő hazai képviselői megkapták már azt a vádat, hogy „fundamentalista szőnyegbombázással” reagálnak minden olyan kereszténység-értelmezési kísérletre, amelynek az a célja, hogy a kereszténységet az összefoglalóan progressziónak nevezett balliberális ideológiai mozgások támaszává tegyék. A vád szerint a „fundamentalisták” alkalmatlanok a párbeszédre, oly’ mértékben be vannak zárva hagyományos dogmáikba, hogy nem is értik a progresszióban megfogalmazott, s a kereszténység mai értelmezését is mélyen érintő kihívásokat.
Történt, hogy a hazai „progresszív kereszténység” egyik ismert arcát, Perintfalvi Ritát, aki amúgy tüntetően igényt tart a „teológus” címre, az április 3-án lezajlott országgyűlési választás eredménye oly’ mértékű radikalizmusra késztette, ami felveti bármiféle párbeszéd lehetőségének a kérdését.
A választás eredményének értelmezésében arra ragadtatta magát, hogy az egyházak bojkottjára szólított fel, s egy újabb posztjában párhuzamot vont Jézus nagypénteki kivégzése és a magyarországi választás közt, mondván, hogy ahogyan annak idején a zsidó csőcselék főpapi segédlettel kivégeztette Jézust, ugyanúgy a magyar csőcselék a szavazataival keresztre feszítette Magyarországot.
Azt most hagyjuk is, hogy demokrata ilyet nem mond. Sokkal inkább figyelemre méltó hajmeresztő érvelésének minden teológiai szempontot nélkülöző jellege. Tudvalévő ugyanis, hogy a keresztény teológiai értelmezés szerint Jézus halála valójában Isten ítélete volt a mindenkori és egyetemes ember erkölcsi elégtelensége felett. Attól tartok, a Krisztus-gyilkos teória felmelegítésével Perintfalvi ingoványos területre tévedt. Az általa felállított párhuzam elemzésében minden, csak nem teológus.
De, ami ennél is súlyosabb, hogy nem leplezett módon fröcsög belőle a gyűlölet mindazokkal a választópolgárokkal szemben, akik nem átallottak egy olyan pártszövetségre szavazni, amelynek identitásában fontos szerepet tölt be a kulturálisan keresztény értékrend. Ugyan miért kellett volna hazai egyházias és kulturális keresztények sokaságának az ellenzéki pártszövetségre szavazni? Mit tudtak mondani a kereszténységről? Semmit sem, azon túl, hogy O1G.
Nos, ha a „progresszív teológia” egyik ismert hazai képviselője több mint hárommillió magyar választópolgárt csőcseléknek tart az „igazi szeretet” nevében, akkor nincs miről beszélni. Pedig tényleg lenne miről beszélni.
Valójában nem arról van szó, hogy a „fundamentalisták” párbeszédképtelenek, hanem arról, hogy a Perintfalvi-jelenségben a szélsőséges progresszió „keresztény” változata önmaga liberalizmusát semmisíti meg, s megmutatja totalitárius arcát.
