Megszólal

Ha jobban belegondolok…

Ha jobban belegondolok, Mária megkérhette volna Józsefet, hadd maradjon otthon. Menjen egyedül a népszámlálási ügyeket intézni. Ő, mint aki amúgy is csupán „csatolt fájl” a nagy adminisztrációs rendszerben, bemondásos alapon nyilvántartásba kerülhetett volna. Betlehembe menni Názáretből majdnem 200 Km. A harmadik trimeszterben veszélyes, szinte felelőtlen vállalkozás egy ilyen utazás. Biztos volt olyan, aki nem tudott útra kelni. Egyébként is, még csak jegyesek voltak a Szentírás szerint. Mária maradhatott volna az apja árnyékában még egy pár hétig. A családi, anyai ölelés melegségében, félelmek nélkül várhatta volna Jézus születését. Ha jobban belegondolok, ez lett volna logikus.

Ha jobban belegondolok József elhessegethette volna az álombéli angyali üzenetet. Máskor is álmodott már jókat is, rosszakat is. Miért lett volna éppen ez különlegesebb a többi álomhoz képest? Mária nélkül szabad emberként, mindenféle kötelezettség és szégyen nélkül ment volna szülőfalujába, nem pedig egy megesett lánnyal, aki hamarosan szülni fog. De, ha már megszületett, maradhatott volna akár Betlehemben, amikor Heródes kiadta a gyermekgyilkosságok parancsát.  Még kapóra is jött volna. Eltűnt volna a képből az a csecsemő, akire akárhányszor ránézett, emlékeztette volna, valaki másé. Nem migránsként élt volna 12 évig Egyiptomban, maradhatott volna minden a megszokott módon. Ha jobban belegondolok, ez a férfi méltatlanul mellőzött a karácsonyi történetben.

Ha jobban belegondolok, a pásztorok jobban is félthették volna a nyájukat. Valaki béreseként tanyáztak a szabad ég alatt, aztán otthagyták szerencsétlen állatokat, hogy megnézzenek egy újszülöttet az éjszaka kellős közepén. Talán még azt is gondolhatnánk, hogy ihattak is egy kis bort, ezért látták az égi jelenést. Nem szokott ilyen sűrűn előfordulni, és aztán mégis úgy esett, hogy a birkák kint maradtak, a pásztorok pedig behúzódtak az istállóba. Ha jobban belegondolok, egészen abszurd ez a babalátogatás.

Ha jobban belegondolok, a napkeletiek egyszerre bölcsek és bolondok. Térkép gyanánt egy csillag szolgált, a pontos cím pedig csak a szent naivitás a zsebükben, mely a sunyi róka, Heródes palotájáig vezette őket. No meg ott a három, a kisgyermekhez egyáltalán nem passzoló ajándék az oldaltáskájukban. Arany, tömjén és mirha. Ki hallott még ilyet?! A hittanos kisgyerek is csak az egyharmadát ismeri ezeknek.  Aranyról már hallott, a felnőttek néha tömény(e)t isznak, és ez a mirha biztos a marha régies elnevezése lehet. Így keresik azt, aki valahol és valamikor született. Akinek a nevét sem tudják, de türelmetlenül kutatják, majd óvják. De, ha így gondolom végig az ő utazásukat, akkor ez nagyon komikus.

Ha jobban belegondolok, Heródes legyinthetett volna ezekre a hívatlan és első hallásra komolytalannak tűnő napkeletiekre, akik minden bizonnyal csapzottan és fáradtan érkeztek Jeruzsálembe. És egyébként is, mit árthat egy csecsemő? Ő kötött egyezséget a rómaiakkal, és aki mögött ott a birodalmi adminisztráció, soha nem veszíthet csatát. Ha jobban belegondolok, a király nem is olyan bátor, mint amilyennek tűnni szeretne.

 Ha jobban belegondolok az udvari hatalmat kiszolgáló írástudók is közönyösen legyinthettek volna a régi, muzeális értékű tekercsekre. Mit érhettek már azok az akkori modern korban? 700 év rengeteg idő. Ha eddig nem sürgette az Úr a Messiás eljövetelét, miért pont most vennék komolyan? Nem kifizetődőbb az aktuális hatalom ruhájának szegélyét simogatni? Az biztos, hogy kényelmesebb, de, ha jobban belegondolok, ezek az írástudók nem is olyan közönyösek, mint várnánk.

Ha jobban belegondolok, megdöbbenek ezen az egész karácsonyi történeten. Mária, József, a pásztorok, a bölcsek, az írástudók, de még Heródes is megkapta a hit azon ajándékát, mely megértette velük, itt valami hatalmas dolog történik, amit nem szabad csak úgy figyelmen kívül hagyni. Ezek szerint a hit egyáltalán nem elhanyagolható, de még csak nem is magánügy. Hatalmas kincs. Indulni kell, mert elérkezett az idő. Bölcsességük, gyors észjárásuk és olthatatlan vágyuk a megismerésre, figyelemre méltó és példaértékű. Azon különösen is elidőzöm most, hogy még a negatív szereplő, Heródes is akkora hittel volt jelen ebben a történetben, hogy nem tudott nem reagálni.

Te belegondoltál már?

A szerző

Írások

Kislánykènt a járdán sètálva gyakran ütköztem neki lámpaoszlopnak, annyira el voltam foglalva a világ működèsènek megèrtèsèvel. Kerestem a Teremtőt, a cèlt ès az èrtelmet minden mozdulatban. Ma már óvatosabban közlekedem, de a cèl mèg mindig ugyanaz. Haladni az Ő kegyelmèről a teljesség felè úgy, hogy lelkèszkènt egyre inkább èrzem a felelőssègèt szavaimnak ès tetteimnek.