Volt egyszer egy ember, Illés. A neve jelentése magába foglalja jellemét és küldetését. „Az Úr az én Istenem! Nevében is azonosulva a prófétai feladattal, olyan világban és olyan közegben szólalt fel az igazságtalanságok és erkölcstelenségek ellen, melyek nekünk sem ismeretlenek. Szárazság volt évekig hazájában, ebből következik, hogy éhínség is sújtotta őket. A gazdagok egyre gazdagabbak lettek, míg a szegények kilátásai mindinkább elsötétültek. A Föld nem kis területén, de még hazánkban is ma is hasonlóan élnek emberek milliói. Míg a mi napi rutinunk a pénzkeresetre épül, ők már most tudják: a papírral vagy elektromos impulzussal szemben sokkal értékesebb a víz, a föld és a megtartó emberi kapcsolatok.
A próféta feladata minden időben figyelmeztetni Isten szavára. Arra, hogy mi a jó és mi a rossz. Szólni, ha az Isten törvénye szerinti élet elkorcsosul. De prófétának lenni akkor és most is hálátlan feladat. Jézus is tapasztalta ezt a saját bőrén: „Senki sem lehet próféta a maga hazájában.” Olykor megesik, hogy még a közvetlen környezet is ellenségessé válik az igazság szavai hallatán. Miért? Mert az igazság és jóság nem egyéni vélekedésen vagy közérzeten alapszik, hanem Isten törvényén. Ezért tesz feszültté, ha egyszer úgy igazán meghallod. Ezért mocorogsz és talán tiltakozol is ellene, amikor megszólít. Mert a húsodba, a lelkedbe van vésve az isteni igazság törvénye és végérvényesen nem fordíthatsz neki hátat. Ezért a harmadik adventi hétre az Úr angyalának szavát szeretném felidézni, hogy elkísérjen harmadik lépésként az ünnep üzenetéig: „Kelj fel, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!”
Amikor Illés rádöbbent, hogy olyan dolgot tett vakbuzgóságból, amire nem kapott felhatalmazást, mély fáradtság lett úrrá rajta. Kiégett abban, amiért nem kellett volna annyira lángolnia. És bizony olykor még az istenhívőket is emlékeztetni kell rá, hogy a hit nem rang, ami feljogosít az ítélkezésre, hanem az ismeret és bizalom párosa. Ismerem annak szavát, aki megszólít és bízom annak igazában. Ismerem Isten igazságra épülő hangját és bízom jóságában. Mi nem versengő pávák vagyunk a templomkertben, akik elítélhetjük a kevésbé hívőket vagy hitetleneket, mert nem úgy pompáznak, ahogy kellene. Legalábbis nem erre hívattunk. Ez az Isten törvényével való visszaélés. De igaz, hogy az út, amire hívattunk, túlmutat az erőnkön, de még a képzelőerőnkön is.
Lassan advent harmadik hetébe fordulunk. Szinte észrevétlenül magasabb fordulatszámra kapcsolnak bennünket, ám érdemes észnél lenni! Az első héten arra hívtam a kedves Olvasót, hogy figyelje meg szavait. Azok súlyát és hatását. A második héten a szívünket nyithattuk ki a testi-lelki rászorulók felé. A következő héten harmadik lépés legyen az alvás és tápláló étkezés ideje. Szentelj figyelmet a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásnak! Alapvető szükséglet az élethez a jó alvás és étkezés, de a hitünkre is hatással vannak. Hogy kelhetnél fel a hosszú útra a templomig, szíved Betlehemének jászoláig, ha állandó fáradsággal küzdesz? Hogy volna lehetőséged meglátni az abba a kisdedbe koncentrálódott isteni hatalmat, ha a mindennapi rutinodhoz alig marad energia? A várakozás ideje lehetőséget ad a bóbiskolásra, egy komótosabb étkezésre, hogy amikor eljön idő és meghallod a hívó szót, legyen energiád indulni és áhítattal csodálni a Megváltót.