Első asztal, egy város egyik kocsmája, két törzsvendég beszélget, 23-án.
-Azért ha én így végezném a dolgomat, kivágnának a francba, azonnal.
-Mi van?! Miről beszélsz?
-Ezekről a meteorológusokról vagy mikről, tudod, azt mondták, vihar lesz, aztán nem lett. Közben meg ugrott a tűzijáték.
-Jaaaaa… – pohár emelkedik, kortyolás a sörből – Kóklerek, aztán veszik fel a pénzeket, te meg hozzájuk kell, hogy igazítsd magad. A munkádat, mert hogy te rendesen dolgoznál!
-Ezt mondom, ha én így dolgoznék, a főnök kivágna, mint a macskát sz… – hirtelen abbahagyja, mert gesztikulálás közben lever egy felespoharat – szóval, ha három méter tizenötöt kell vágnom, akkor annyit. Ennyi. Ezek még ezt sem tudják.
-Na ja, ülnek a milliárdokon, tele vannak gépekkel, csak megnyomkodják a gombokat. De nem! Egyetem, mi? Buliznak csak. Ennyit én is tudnék.
-Ja, ehehehe – vihog, tölt, iszik -, még ÉN is megmondtam, hogy nem lesz eső, mert ha esik, fáj a rossz térdem. Szerinted fájt huszadikán?
-Na?
-Dehogy fájt. Nem is volt eső. Parádéznak a tévében meg kávézgatnak a laborban, színezik a térképeket, aztán meg elszúrják milliók szórakozását. Ja kérem, ha már nekik benn dolgozniuk kell, a többi ember ne töltse a jól megérdemelt pihenését. De azt hallom, kirúgtak valakiket.
-Nagyon helyes. Ezek pontos dolgok. Valószínűség – írta valaki. Olyan nincs. Nem olyan bonyolult ez az időjárás, szerintem. Állítólag tudósok, vagy mi, szerintem a tudós tudjon, ehehheheh… Na igyunk. Holnap fog esni, mit gondolsz?
-Nem tudom, majd megnézzük az időjárásjelentést. De most egészségedre…
Második asztal, budapesti irodában, öltönyben, politikai tanácsadók, háttéremberek, négyen, két nappal korábban, még 21-én.
-Ez gáz – mondja az első, maga elé meredve.
-Ez tragédia, ez kellett volna, puffogtatni kell huszadikán, az kőbe van vésve. Az üzenet miatt – sóhajt a második.
-Nem hiszem el, pedig szívták a fogukat, hogy sok pénz, főleg most, mi meg hoztuk a közvéleménykutatást, végre belementek. Ha huszadika, három dolog kötelező. A templomos dolgok a Szent Jobbal. A nyugi otthon. Meg a szórakozás, zenével és tűzijátékkal – mereng a harmadik.
-Ez rohadt sok pénz, akkor amikor a benzin, gáz az egekben, jönnek a dumák majd, hogy felesleges volt az egész. Rohadt időjárás! – dobja le dühében a laptopját a negyedik.
-Kell valaki felelős. Fent nem lehetnek, rossz üzenet lenne. Elbizonytalanodnának a szavazók – morog a második.
-Erre most nem lehet azt mondani, hogy Gyurcsány! – röhög fel az első – Mondjuk speciel ő nagyot bukott a sajátjával, ott emberek is haltak meg, mert elkezdték a tűzijátékot, anno.
-Arra már senki nem emlékszik…
-Jó, de az operatív törzset is annyira szépen felépítettük – csóválja a fejét a harmadik – kívülről nézve a kompetencia csimborasszója.
-Várj, ott tényleg voltak szakemberek!
-Hja, szakemberek, nézd a meteorológusokat, azok is azok, nem, aztán mit kaptunk?
-Ez az, a meteorológusok!! – kiált fel az első – Ők jók lesznek!
-De hát miért, azt írták 75-80 % az eső. A huszonöt jött be, ennyi – szól a harmadik.
-Kit érdekel? Mondja meg biztosra, nem? Valószínűség? Ők a felelősök! – sziszeg az első.
-De hát miért? Te is elmérted az elmúlt két témádat, amit be kellett hozni tematizálni a közvéleményt – mosolyog a negyedik.
-Az más!
-Más ám, az időjárás valódi tudomány. Nem lehetnek a meteorológusok.
-De nekik kell. A vezetőik, most nézem, amúgy sem állnak jól – szól a második – hullhatnak.
-Felelős kell. Ők jók. A közvélemény amúgy sem ért hozzá, nem értik, mennyire bonyolult rendszer az időjárás, azt látják, hogy sokszor pont az ellenkezője van, mint amit írnak – csukja le a laptopot a negyedik.
-Oké, ez jó. Írok pár újságírónak, aztán beindul a gép. A teteje tévedhetetlennek tűnik továbbra is, az operatív törzs kompetens marad, a tudósok meg kiheverik, néhány fej hullik, túlélik. Végeztünk kollégák? Mert mennem kell, a brüsszeli levél tálalását faragjuk tovább.
Harmadik asztal, augusztus 25., egy lakás ebédlője, vacsora, apa, anya és egy tizenéves fiú.
-Asszem, döntöttem – szól a fiú.
-Miben? – néz rá az apja.
-Hogy hova adom be a jelentkezést!
-Végre, fiam! – fordul felé az anyja – Jog? Nemzetközi tanulmányok?
-Dehogy, tudod, hogy inkább a fizika érdekelt, nem véletlenül, én is meteorológus akarok lenni, mint ti.
A szülők elfehérednek, egymásra néznek, csendben vannak.
-Most mi van?! – értetlenkedik a fiú.
-Hát, tudod, ez nem biztos, hogy olyan jó ötlet. Tudod, nehéz idők jönnek… – kezdi az apja.
-Jobb lenne valami, ami kevésbé van átpolitizálva – folytatja az anyja.
-De mi van átpolitizálva a felfelé szálló légörvényeken, az anticiklonokon meg a zivatarokon? Miről beszéltek?
-Hát tudod, a tízmillió időjós országában…
-…ahol lassan minden politikai kérdés…
-…meg a világban is, tudod nehéz rendesen megfogalmazni bármit is, az emberek belekötnek…
-…nézd csak meg, az elmúlt két évben mi lett a virológusokkal meg a gyógyszerészekkel…
-…meg hát, a huszadika is megmutatta. Bűnbak lennél csak. Megvetett.
-Tudós! – szól a fiú.
-Az is, de azért gondolkodj el rajta még, kérlek – mondja az apja.