Jézus pedig felismerve gonoszságukat… olvassuk a mai igében Máté evangéliumában a 22. fejezetben az adópénzről való diskurzusban.
Bevallom, sosem tudtam a gonoszsággal mit kezdeni, különösen akkor, amikor az akcióvá nő. Nem értem, miért nem lehet szimplán kikerülni azt, akivel nem tudok azonosulni, akit nem kedvelek.
A legnagyobb botránkozásaim ezekben az esetekben vannak, amikor valaki tudatosan lép a másik káráért. És nincs is rá megbirkózási mintám. Jézusnak át kellett élni, milyen az, amikor többen, sokan el akarják veszejteni. A hangosabbak. Az elvakultabbak. Akik addig nem nyughatnak, amíg nem sikerül. Milyen bántó ez az egész. El se tudom képzelni milyen megállni ilyen indulatok között és próbálni a tervszövésből, a gonoszságból mégis fentebb emelni a szemeket és gondolatokat Isten felé. Az emberi aljasságból a mennyei nagylelkűség felé hívogatni.
Figyelmeztetés ez az ige arra, hogy nem mindenki nőtt fel hasonló üzenetekkel. A világunkban, az emberekben, de csírájában bennünk magunkban is ott van a gonoszság, napi küzdelem, hogy ne formáljuk tettekké. Figyelmeztetés ez mindannyiunknak arra, hogy a közösségeink mikbe tudnak belevinni. Biztos, hogy egyedül egyikük se lett volna ilyen bátor és szemtelen. Minden összeállt azonban, ami a saját felelősség hárításához és a lelkiismeret elhallgattatásához kell. Volt rá felülről parancs: küldték az illetőket. És volt hozzá társaság, akivel durálhatták egymást a résztvevők.
Hegyezzük ki három kérdésre azt a rengeteget, amit intéz hozzánk ez az igerész.
A felelősség kérdése:
Ha felülről, nem az Úrtól jön a döntés, hanem emberi szintről, az felment-e? Nem ezt gondolta-e mindenki az AVO-sok között, vagy a haláltáborokban? A főnököd, a felettesed tőled mit kér? Kell-e fekete, vagy szürkezónába nyúlnod azért, mert felülről való elvárás, esetleg a céges kultúra szerves része? Rendben van-e valakit megkárosítani azért, mert azt mondták?
Az alázat kérdése:
Hogy fogadok új embereket? Van, aki a nálánál okosabbat, erkölcsösebbet messze távol űzi, mert fenyegeti az ő pozícióját a puszta léte is. Van, aki viszont akár még alsóbb társadalmi osztályok képviselője mellé is odaül, azt keresve: mit tanulhatok tőle. Te melyik vagy? Vigyázz, mert ha hajlamos vagy az elsőre: legyőzendőnek látni az ismeretlent, talán Jézusra is így reagálsz. Talán ez tart távol a kegyelemtől.
A tudatosság kérdése:
Figyeljünk a közösségeinkre, legyünk tudatosak abban, hogy milyen hatással vannak ránk. Kik vannak körülöttünk? Fölfelé, vagy lefelé húznak-e? A mi feladatunk meggyőzni a rosszat is jóval. Ez úgy nem megy, ha könnyen sodródunk.
Olyan Jézusunk van, aki felismeri a gonoszságot. De nem ujjal mutogat rá, és nem kiközösíti vagy botránkozik rajta, hanem gyógyítja. Ez mindannyiunk reménysége.
