A nemet mondások korát éljük. Biztatnak is rá bennünket a motivációs előadók, önsegítő könyvek, podcastok és még sorolhatnánk, mint a népmesében, hogy vállaljuk fel érzéseinket, gondolatainkat, álljunk ki magunkért és húzzuk meg a határokat. Természetesen mindenekelőtt a saját személyes szféránk határait húzzuk meg, hogy jól láthatóan elkülönüljünk egymástól. Mert alapvető emberi jogunk elkülönülten élni és halni. (Külön a farizeusok és külön a szadduceusok, külön a reformátusok, külön a katolikusok és evangélikusok… külön a jobboldal és külön a baloldal.) Nem bagatellizálom el, mert fontos téma. Túl sokan roppantak már bele abba, hogy nem bírtak nemet mondani az irreális elvárásokkal érkező főnöküknek, az állandóan kéregető gyermeküknek, egy férfinak vagy nőnek, mérgező kapcsolatoknak és képtelen ideáknak. A jól kommunikált elhatárolódás fontos, de nem összetévesztendő a közönnyel! Azzal az elszigetelt, nemtörődöm és felelőtlen állapottal, melybe túl könnyen oldódtak fel értékes és megtartó közösségek tagjai.
Járványszerű öngyilkossági hullám indult el nem is olyan rég a környezetemben, ami szinte kétségbeejtően mutatja, társadalmunk mentális állapota valahol a mélyben kapálódzik. Mire eléri valaki a felnőtt kort jó, ha egy-két barátja marad. Ebben nekik is van felelősségük? Minden bizonnyal, de nem csak nekik! A generált bizalmatlanság eddig soha nem tapasztalt méreteket ölt. De igaz ez sajnos a visszaélésekre is. A boldogság faktort most jobb nem bevetni. Össztársadalmi, sőt világ szinten mérhető az irányvesztettség. Ebben pedig benne vannak a Te ismerőseid, barátaid, kisebb-nagyobb közösséged tagjai is. Azok, akikre reggelente rámosolyogsz és gépiesen szép napot kívánsz. De benne vannak azok is, akiket arc nélkül elkerülsz, mert éppen nagyon fontos dolgod van. Mész előre. Megyünk mindannyian folyamatosan előre. De hova előre? Merre van és hol ér célt az előre?
Azt mondod, kidobod a szemetet. Valóban meg is teszed, kiviszed a házból. Aztán kitolod a kukát és a hét valamelyik napján jön az kukásautó és elszállítja, amit termeltél. De igazából nincs olyan, hogy „ki”. A „ki” vagy az „el” ebben a zárt rendszerű világban nem létezik. Minden, amit hulladékként megtermelünk és felhalmozunk, itt marad velünk a bolygón valamilyen formában. Azt képzeljük, kidobjuk egy termék csomagolását, vagy egy megunt, esetleg elromlott használati cikket, de ez a valóságban nem igaz. Mérhetetlen fogyasztási étvágyunk pedig idővel bennünket is felemészt.
Az előre ebben az értelemben nem jelent mást, mint pusztulást. Nem létezik végtelen gazdasági növekedés, ahogy nem létezik végtelen fogyasztás globális következmények nélkül.
Azonban nem csak a szemetesünkben landoló csomagolással nem tudunk mit kezdeni, a lelki szemét is folyamatosan növekszik. A meggondolatlanul tett megjegyzések, sértő mondatok, a harag és düh lelki hulladéka láthatatlanul ugyan, de nagyon is érzékelhető módon vesz körül bennünket. Hirtelen felkapod a vizet, ha hosszú a sor a boltban? Frusztrál, ha szívességet kérnek tőled? Ugráltatásként éled meg, ha egy feladatot meg kell oldani? Nem bírsz magaddal, ha valami akadály gördül eléd? Állandó kényszert érzel, hogy mindent és mindenkit elítélő módon kommentálj? Miért? Ha az alapállapot a NEM, akkor valójában mit jelent az IGEN, ha van egyáltalán még olyan? Mire mondasz igent, amikor nemet kiáltasz?
Néha egészen groteszk módon látom az embert. Olyan lénynek, akinek a feje hátra van csavarodva, bár előre akar haladni. A megrekedt élete miatt vagy a szüleit okolja, vagy bárkit csak a saját felelősségét ne kelljen belátni. A milliónyi lelki zsebébe rejtett kicsinyes sérelmeit dédelgeti, amivel másokat megdobálhat alkalomadtán. „Majd ha ezt mondja, én majd azt mondom!” Van ilyened? Vagy az is lehet, hogy egyszerűen nem mer szembenézni azzal, ami előtte van. Úgy sok mindent el kellene engedni. Fizikálisan és lelkileg is. Azzal az Istennel meg főleg nem akar szembesülni, aki fölötte van. Így viszont marad a „hártaarcoskodó” hamis előre, ami egyértelműen pusztulásba visz.
A bölcsen igent és igazat szólás nem más, mint Isten ihlette örök művészet. De az elhangzott szó a lélek tisztasága nélkül csak feleslegesen szennyezett levegő, mely fájdalmas konfliktusokat szül.
