Jó hír, hogy ebben a kis hazában is felfedezhetünk „szupermeneket, mert nem csak hóhányók lakják ezt a hont, ahol még a hóembereknek (Snowmen) is van bejelentett lakcímük. Nemrég hallottam egy híradást egy hamisítatlan magyar szupermenről. No, persze ő nem olyan, mint a hollywoodi filmekben pózoló jólfésült úriemberek. Hazánk szülöttjének nincsen piros köpenye, és a talpában sincs hajtómű, ami a jobbkeze felemelésével aktiválódik és már megy is a repülés. A mi történetünk sokkal földhözragadtabb, mivel főszereplőnk nem a Földet és vele együtt az egész emberiséget akarta megmenteni, inkább „csak” a lakókörnyezetében élőknek próbált segíteni. A magyar szupermen nem egy mozivászonra álmodott sci-fi szereplője, hanem valódi, hús-vér ember.
Arról olvastam röviden, hogy egy dorogi férfi, név szerint Veres Péter (szerintem érdemes megemlíteni a nevét!) a nagy havazáskor rászerelt Opel Corsa autójára egy hótoló alkalmatosságot, amivel segített megtisztítani az utakat a hótól lakóhelye környékén. Nemcsak az út tisztításban vett részt önkéntesen, hanem még az elakadt autósoknak is segédkezett vontatókötéllel vagy bikakábellel stb. szükség szerint. Sokunknak ezzel jó példát mutatott a felebaráti szeretet gyakorlását illetően.
Ám, ahogy felénk mondani szokták: Nincs az a jó cselekedet, ami büntetlen maradhatna. A mi szuperhősünkre ugyanis felfigyelt a rendőrség is. Megállították, elvették a forgalmi engedélyét, ráadásul még meg is büntették 84.000 Ft-ra.A rendőrségi indoklás szerint a KRESZ egyértelműen kimondja: “csak olyan jármű vehet részt a forgalomban, amely megfelel a műszaki és biztonsági előírásoknak, a rendszámtábla eltávolítása vagy eltakarása pedig tilos.” Természetesen ezt a tényállást és a kirótt bírságot könnyű jogszabályokkal alátámasztani, de ugyanakkor az eset hozadékával már nem annyira egyszerű együtt élni. Így ugyanis a megszületett ítélet akarva akaratlanul azt is kimondja, hogy rendkívüli, kissé kaotikus helyzetekben ne is próbáljunk segíteni senkinek, mert a paragrafusok betartása ennél sokkal előrébb való. Elővenni és szigorúan alkalmazni a KRESZ szabályait egy olyan helyzetben, amiben csak nyomokban van meg valami a közlekedés feltételeiből, nem éppen szimpatikus. Ez olyan, mintha a hótoló által összetolt hóhalmokra közterület foglalási bírságot próbálna valaki kiróni. De felmerült bennem kérdésként az is, hogy azokat a tévében látott jószándékú politikusokat, akik pl. buszmegállókat próbáltak kiszabadítani a hó fogságából, miért nem büntették meg ilyen alapon?! Ugyanis ők közterületen dolgoztak, ennek ellenére nem volt rajtuk megkülönböztető sárga mellény, és nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy baleseti oktatásban sem részesültek tevékenységüket megelőzően. Az eset tipikus, jól tükrözi a hivatalnokok csőlátását, „a bötű az bötű” hozzáállását. A történetnek ebben a formában sajnos az a tanulsága, hogy jobb, ha nem segítesz senkinek, mert a végén még te fázol rá. Hol van itt az igazság!? Sajnos a probléma nem újkeletű, min. 2000 éves tapasztalattal tudjuk azonnal alátámasztani a hivatalnok, írástudók szőrszálhasogatását, árulását, a jócselekedetek büntetésével.
Van a történetben azért valami pozitívum is, ami azt mutatja, hogy az emberekből azért még nem halt ki teljesen az együttérzés. Mi más motiválta volna a hótolós Corsást, vagy a hír hatására azokat, akik a bajában mellé álltak, és adakoztak büntetésének kifizetésére?! Jó lenne, ha a bürokrácia olykor meglátná az embert is, hiszen a szabályokat elvileg pont az emberek érdekében hozzák, nem pedig ellenükre csak azért, hogy a hivatalok fent tudjanak maradni. Nem is gondolnánk, hogy mennyire összefügg minden mindennel. Egy kis tolólappal felszerelt Corsa hótolólappal egész nagy lavinát tud elindítani a gondolkodásunkban. Legyen innentől kezdve az a „követendő” példa, hogy ne segíts senkinek és legyél közönyös?! Na jó, abban az esetben, ha egy kicsit meg akarja valaki nyugtatni a lelkiismeretét, akkor legfeljebb telefonálhat különféle profi segélynyújtóknak, akik persze a szó szoros és átvitt értelmében is el vannak havazva. Ezt hívják vis maior helyzetnek, hiszen tennék ők a dolgukat, de mégsem tudják, mert nem győzik. Aki meg ott van, és segítő szándékkal, tettre készen képes lenne rövidre zárni a dolgokat, azt meg kell büntetni.
Érdemes ezt a történetet onnan is megközelíteni, hogy ki milyen érdek mentén cselekedett. A „Hótoló Corsás” cselekvése az emberek javát szolgálta, hogy tiszták legyenek az utak és ne történjen baleset. A rend őreinek a kötelességtudat adott útmutatást, hiszen az ő feladatuk a szabályok betartatása. A szabálysértési előadó csupán a tényállást látta, és a törvénysértést szankcionálta a megfelelő paragrafusok alapján. Megfigyelhetjük, ahogy egyre távolabb kerülünk a konkrét cselekedettől, a hótolástól, az emberek annál inkább kikerülnek a figyelem homlokteréből, szinte már nem is léteznek. Nincs olyan, hogy ok és okozati összefüggés még elméleti szinten sem. Nem számít, hogy potenciális baleseteket előzött meg ez a cselekvés. Nem számít, hogy így a „közös ló”, a TB mentesült a kórházi ellátásra, rehabilitácóra és táppénzre fordítandó kiadásoktól. Nem ártana picit mérlegelni ezeket a dolgokat is, hogy tisztán lássuk, mi is került a mérleg két serpenyőjébe. Az egyik oldalon egy befizetett büntetés, a másik oldalon azonban komoly morális veszteség van, ráadásul a veszélyhelyzet hosszabb fennállása további jelentős kiadásokat okozhat.
Eszembe juttatja ez a helyzet Jézus szombaton történt gyógyításait, különösen is a vakon született meggyógyítását. A bibliai történetekben azt olvassuk, hogy a vallási vezetők, a farizeusok ellenzik az irgalom cselekedeteit, helyette a szombatnap törvényének megsértését hangsúlyozzák. Jézus mindig az emberi szükségletet helyezte előtérbe a merev, szemellenzős törvényértelmezéssel szemben. Azzal érvelt, hogy segíteni még szombaton is nemcsak szabad, de kell is. Ő ugyanis nem „orvosi” munkát végzett, hanem a szeretet parancsának engedve állította helyre a betegek egészségét.
Ez a világ már nagyon régóta úgy működik, hogy van a jó és a rossz, de nem elég jónak lenni önmagában, hanem annak is kell látszani; nem elég önmagában jót tenni, hanem annak át kell menni a jogszerűség szűrőjén is. Mert a rossz, a gonosz képes folyamatosan kérdőre vonni a jót. Nem tudom, miért van ez így, de nekem úgy tűnik, mintha fordítva nem zajlana annyira látványosan a dolog.