Egy hónapja kezdtük, új gyülekezeti alkalom, nagyon szeretem. Semmi különös, néha a legegyszerűbb lépésekkel lehet a legjobban haladni. Hétfőnként reggel hatkor kinyitjuk a templomot és fél órában azokkal, akik jönnek, elkezdjük a hetet. Mondom, semmi újdonság, azt tesszük, amit a keresztények kétezer éve. Éneklünk, imádkozunk, igét olvasunk. Aztán pedig mindenki megy a maga útjára.
Amikor először voltam bencés közösség vendége, már akkor megfogott a laudes, a reggeli imaalkalom, a közös napkezdő zsoltározás. Novemberi sötétségből belépni a kicsit hideg templomba, a megszokottnál kevesebb fény és a reggeli hangok sokat adtak. De a református hagyománynak is sokáig részei voltak a reggeli könyörgések, áhítatok. A gyülekezetünk még mindig annak az örömében van, hogy van hol összegyűlnünk és szép lassan kitalálja a közösség, mire van most szükség. Úgy tűnik együtt indítani a hétfőt igen. Beszálltunk a régi hagyományba, hetente egyszer. De nagyon jó, hogy megtettük.
Minden adott volt. Reggeli énekeink vannak. Napi ige van. Imádkozni is tudunk, ráadaásul reggeli imádságokat is találunk. Ennyi kell. Persze a vasárnapi istentisztelethez képest lassú minden, sok a csend, a saját belső lelki munka. Nincs prédikáció, kérdések vannak, amikről gondolkodni lehet, pár hozzáfűzött mondat, amin elindulhat a meditáció. Az imádságnál is témák merülnek fel, amikre magunkban válaszolunk. Persze rétegalkalom, van, aki nem tud vagy nem akar felkelni, van, akitől ez távol áll. És ez is jó így.
Egy hónapja még csak, de jó így kezdeni a hetet. Nekem is. Furcsa, de ha nem jönne senki, ugyanúgy végig tudnám csinálni, meg is tenném. Persze így sokkal jobb. Még ha nem is beszéljük ki egymásnak magunkból, inkább Istennek. Csak egy fél óra, de védett idő védett helyen a hétköznapok elején. Olyan, mint egy nagy, mély lélegzetvétel, mielőtt lemerülünk.
Van, hogy a legegyszerűbb lépésekkel lehet a legnagyobbakat haladni. Van, hogy ott vannak az építőelemek előttünk, amit építünk, találkozik az emberek lelki igényével. És nem kell mindenkinek hétfő reggeli közös elcsendesedés. Nem ezért írtam. Ezek mi vagyunk, ezt is tanuljuk, ez most a miénk. Viszont lehet, hogy a te gyülekezeted is rá tud találni valamire, amihez megvan minden, a hely, az idő, a szándék és az építőelemek. Ennyit tudunk tenni, ennyit meg kell tenni, a többit Isten teszi hozzá.
