A napokban volt a sajtószabadság napja. Azaz az, hogy miszerint az újságírók szabadon dolgozhassanak.
Tehát nem a tényeken alapuló hír szentségének a védelme a fontos, hanem hogy a sajtó szabadon tevékenykedhessen. A sajtószabadság a hírfogyasztót nem a valóság megismerésének jogában védi, hanem a sokszínűség terítékének jogában. Mert „ezt megvédeni azt jelenti, hogy megvédjük szabadságunkat és a számunkra fontos értékeket.” Ergo a valóság azon a szabadságon alapszik, hogy ki mit mond róla.
Az „Európai Unió a szabad média fellegvára” írják szerényen magukról az intézményesült „szabadok”. Jogot is alkottak a médiafüggetlenség védelmére. Alapként citálták azt a jelentést, amelyben az újságírói tevékenységet korlátozó vagy cenzúrázó országokat rangsorolták… cseppet sem függetlenül.
Az újságíróknak szabadon, cenzúrától, megfélemlítéstől vagy megtorlástól való félelem nélkül kell tudósítaniuk – így a nyilatkozat. Oké, ezt értem. De a mérleg másik oldala hiányzik. Hol a számonkérhetőség, hol a felelősség, a szaktudás, az alázat… Hol a hír szentsége? Hol a minőség? Hol a hír és a vélemény elválasztása?
És ki védi meg az embereket a sajtótól? És azoktól, akik elhitetik, hogy létezik egy mindenek felett álló, bölcs és független igazságot birtokló sajtó?
A sajtóban már régen nem híreket találunk, hanem ítélkező, gyalázkodó, félrevezető áligazságokat. Nem az egyik vagy a másik oldaliban, hanem zusammen. Azt, hogy a valóság-megismerésben már nincs szerepük az is bizonyítja, hogy az európai médiaszabadságról szóló jogszabályban erről nemigen esik szó. Van benne vélemény sokszínűsége, megbízható (nem hiteles, hanem megbízható!) információforrás, közfelügyelet szerep, a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelme, piaci szerep…
A szabadság ebben az esetben is a lehető legbutább és legegyszerűbb értelemzésben „tündököl”: a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Kár, mert amúgy fontos szerepe lenne a sajtónak. De csak úgy, ha a jogok mellett a kötelességek is előtérbe kerülnének. Ha nem a megosztottságban munkálkodnának olyan bőszen. Ha a szabadság legalább kicsit abban a teológiai értelemben is megjelenne, hogy nem mint hatalmi ág, nem felügyelői lelkület, hanem szolgálat lenne. Szolgálat az embereknek alázattal, tudással, minőséggel, kulturáltan. Legalább egy kicsit. No, ilyen szabad sajtót én is szívesebben támogatnék.