Hodász atya nem tudja, hogy létezik-e meleglobbi. Ezért szerinte a gyermekek szexuális neveléséről nem kellene népszavazást tartani. Ugyanakkor azt is mondja, hogy a nemlétező meleglobbinál a fiatalokra ma sokkal nagyobb veszély leselkedik, ugyanis „hiába érjük el, hogy a gyerekek megmaradjanak a születési nemükben, ha felvágják az ereiket, vagy felakasztják magukat vagy egész egyszerűen csak boldogtalan felnőttek lesznek”.
Érdekes gondolatmenet ez. Egyrészt van a nemlétező meleglobbi, amelytől nem kell félni, mert nem is létezik, tehát felesleges erről népszavazást tartani, másrészt vannak a meleglobbinál sokkal súlyosabb veszélyek, amelyek a fiatalokat fenyegetik. A kettő között nincs összefüggés. Hodász atya megnyilatkozásának éppen az a legsúlyosabb tartalmi ellentmondása, hogy az LMBTQ ideológia nyomulása és a fiatalok körében tapasztalható válságjelenségek között nem lát összefüggést. Holott épp ez lenne a lényeg.
Az alapkérdés ugyanis az, hogy vajon miként értelmezzük a nyugati társadalmakban, így nálunk is kétségtelenül egyre terjedő nemi elbizonytalanodás jelenségét. Míg Hodász atya helyesen mutat rá, hogy szembe kell nézni társadalmi válságjelenségekkel, addig a másik oldalról azt is állítja, hogy a nemlétező meleglobbinak ehhez semmi köze.
Már hogyne lenne. A nemlétező meleglobbi konstruált egy világképet, amely a hagyományos nemi identitások szétesésének jelenségét nem társadalmi válságtünetként kezelte, hanem egyenesen szabadságjogi üggyé emelte, azt az illúziót táplálva, hogy a szabad nemi identitásválasztás a válasz a fogyasztói társadalom emberének a válságára. Az LMBTQ ideológia éppen azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen szembenézni olyan átfogóbb válságtünetekkel, amelyekre amúgy Hodász atya is utal. Sajnálatos módon ezzel pont azt a szerinte nemlétező meleglobbit menti fel, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mai Európában uralkodó szemléletmód a nemi útkeresés jelenségét nem egy mélyebb és átfogóbb válság tüneteként kezeli, hanem egyenesen az egyéni szabadságjogok kiteljesedésének feltételeként.
Ez egy teljességgel öngyilkos logika, amely csak arra jó, hogy az egyént elkábítsa a szabadság illúziójával, miközben a válságtünetek valódi okai rendre a szőnyeg alá lesznek söpörve.
