Mintha ez egy verseny lenne, hogy kinek romlik el jobban minden, mire karácsonyhoz érünk. Egy roncsderbi. A rajtnál ott állunk november végén, telve tervekkel, lehetőséggel, akarattal és odaszánással. Hogy most meg fogunk érkezni, de úgy igazán, a karácsonyhoz. Mert hogy a lélek igenis fontos, meg a kapcsolatok, nincs, ami felülírná: prioritások vannak. És Isten. Advent, az idei advent tetszeni fog Istennek, mert vele fogjuk végigcsinálni, ő lesz legelöl, minden más csak utána, nekünk is így lesz a legjobb. Ja, persze.
Mintha egy verseny lenne, hogy ki hányszor és milyen nagyon tudja mindezt összetörni. Ha mindent akarunk, úgy, ahogy kínálja magát, akkor december valójában három hónap egybe sűrítve. Három hónapnyi feladat, stressz, lehetőség és pénzköltés harmincegy napba beleszorítva, mert hát kötelező, úgy illik. Persze, ez nem megy. Ahogy nő a stressz és a feszültség, szép lassan hullik ki a lényeg. Aztán, végül, vezeklésképpen görcsösen ünnepelni akarunk.
Igen, saját korom gyermeke vagyok, én is ilyen vagyok, néha jobb, néha rosszabb a helyzet, de sosem olyan, mint kellene. Mindig megüt, hogy régen böjt volt advent. Valamit tudtak, megérkezni úgy lehet, ha kirakunk pár dolgot. Nem háromszoros tartalom beszorítva a decemberbe, inkább kétharmad, valahogy így kellene.
Tíz éve ilyenkor hasonló dolgokon gondolkoztam, írtam egy cikket a Parókiára, az akkor még létező Közös(s)ég online magazinba. Két listát raktam össze, hogyan is lehet elrontani az adventet, a karácsonyt.
Most néhány pontot még hozzátennék az adventi listához. Lehet folytatni, sajnos.
Mit tehetünk még, hogy elromoljon advent?
- Ha valamire nincs időd, a pihenésedből szabadíts fel rá.
- Nyugodtan adj teret az önvádnak, saját magad szapulásának, visszhangozzon csak, hogy egyedül te tehetsz róla.
- Persze később, amikor már kifogytál az érvekből saját magad szapulásánál, jöjjenek a körülötted élők, akik megnehezítenek mindent. Sokat fog segíteni.
- Soha, tényleg soha ne kérj bocsánatot. Ha igen, legyen sértődöttségből odavetve, de ne úgy igazából csináld, ahogy azt kell.
- Politizálj, és ne csak ott, ahol tényleg kell, hanem mindenhol: a boltban, az óvoda ajtajában, a templompadban, a konyhaasztalnál, a hálószobában és az orvosi váróban. Politizálj a gyertyagyújtási ünnepségen, a buszon, a vonaton, a jászlat építve, és akkor, amikor karácsonyfát veszel. Legjobb, ha olyan témákban, amikre nincs igazán rálátásod és indulatossá tesznek.
- A Bibliád jó messzire rakd el, legalább januárig.
- Ne vedd észre, ha valakinek segíteni tudnál a környezetedből. Ha valakinek nem vagy képes, egyből ugorj, hagyva minden mást, hogy majd te megoldod.
- Semmiképpen ne játsszál a gyerekeiddel.
- Reggel azonnal nézz körül az interneten, aztán ha valami felidegesít, oda azonnal kommentelj. Napközben figyeld, hozzászólt-e bárki és közben fejben előre gondold ki, mit fogsz válaszolni majd, ha esetleg. Ha megtörténik, egyből írj választ és figyelj, mikor jön a többi, légy résen, vitázz, mondd meg a magadét!
- Légy elérhető mindig, mindenhol, bárkinek.
- Csak a családtagjaid kéréseire mondj nemet.
- Semmi humor, semmi önirónia!
Persze, megpróbálhatjuk másként, például átfordítva ellentétébe az összes pontot. És bármikor kiszállhatunk a versenyből és választhatjuk a szabadságot. Jó lenne egy szabad advent, végre. Hogy felszabadító karácsonyunk legyen.