Egyszer beszélgettünk, csak pár percet, 2010-ben. Már nem volt köztársasági elnök, a győri könyvszalonon dedikálta a beszédeit és interjúit tartalmazó kötetet. Épp nem volt nagy sor, volt pár mondatra idő, az aláíráson túl. Megkérdezte, mivel foglalkozom, mondtam, hogy lelkész vagyok. Én esetlenül elmondtam neki, hogy példaértékű volt számomra az, ahogyan addig ő a vitte az elnökséget, az értelmiségi létet, ahogyan jelen volt a társadalomban, a közéletben.
Meghalt Sólyom László, jogász, jogtudós, korábbi alkotmánybíró, az alkotmánybíróság első elnöke, volt köztársasági elnök. Hívő katolikus keresztény ember.
Van egy mondata, a 2009-es újévi beszéd végéről. „A tisztesség hosszú távon megéri.” Kontextustól függetlenül is érvényes, sokszor idézik is. És ez egy olyan mondat, amit ő maga is hitelesíteni tudott saját példájával.
Hosszú távon – mondta. Ezért is lógott ki felfelé a magyar közéletből, ezért is ütött el a nagyátlagtól. Mert a rendszerváltás utáni közélet legtöbbször a rövidtávról szólt és szól, ma talán még inkább. Gyors irányváltások, rögtönzések, paktumok és szavazatmaximalizás. Különleges helyzet volt, amikor megválasztották, egy anomália. Egy baloldali kormány gyengeségét kihasználva politikán túli emberek ajánlására reagáló – akkori – ellenzékiek megválasztottak egy tudóst, egy határozott értékei és szilárd gondolatai mellett kitartó, szelídségében is erős embert, akit nem lehetett irányítani rövidtávon. Aki nem esett kísértésbe és nem rendezkedett be rövidtávon.
Hosszú távon megéri. Hosszú távon éri meg, hosszú távon építve, gondolkodva, vállalva. Nekem már emiatt is példakép volt és marad Sólyom László. A saját hosszú távjának volt persze alapja hitét megélő és fel nem adó emberként. Nem csak bokréta volt, dísz a kereszténysége, hanem valódi, szívét birtokló kapcsolat. Nem váltotta be aprópénzre. De erőt vett belőle, például, amikor a következő nemzedékek érdekeit nézte. Természetvédő volt akkor, amikor még nem volt divat zöldnek lenni. De nem nagyhangú aktivista volt, hanem teremtményi felelősségét vállaló ember. Hosszú távon megéri. Hosszú távon éri meg az emberség. A belső rendhez igazodás.
A tisztesség hosszú távon megéri. Mondta ezt egy olyan népnek, amelyik a Kádár-rendszerben túlélve megtanulta az ügyeskedést. Mondta 2009-ben az év első napján, egy válság idején, amikor megingott sok minden és megint csak túlélni kellett. És visszhangzik most is, egy újabb válság idején, amikor újra nagy a kísértés.
De ez csak egy mondat. Előttem a könyv, az aláírt könyv. Érdemes olvasni, mert jól öregszik, ami benne van. Nem inflálódnak úgy ezek a beszédek, mint a választási lózungok. Több van itt és ez csak egy könyv, apróság egy több évtizedes szellemi örökséghez képest, ami marad.
Sólyom László nekem példa volt és példa marad. Hosszú távra kell építeni, tisztességgel. Csak ez éri meg.
