Szoktuk mondani: ma már nincs református evidencia. Úgy értve, lejárt annak az ideje, hogy valamilyen egyházképpel, felekezetismerettel nőnének fel az emberek. Nem feltétlenül ismert, mit csinál egy lelkész, sem az, hogy egy gyülekezet hogyan él – hát még hogy mi történik egy istentisztelet alkalmával. Idegenvezetők vagyunk egy külön kultúrában, teljesen más nyelvet beszélőknek igyekszünk átadni az értékeinket és az evangéliumot. Már nem csak azt kell magyarázni, mi fán terem a református, de jóformán azt is, hogy mi az a keresztény.
Ugyanakkor örülünk, amikor, mint a föld alól előtörő forrás, váratlan helyeken bukkannak fel és jönnek szembe a jól ismert szavak, nézetek, szimbólumok, mint hívő összekacsintás.
Szoktam mondani, hogy túlterheljük az időket, hát az október nem csak a reformáció, a látás és láthatóság, valamint a mellrák hónapja, de egyúttal a művészek számára az Inktóber, már 2009 óta.
Tetoválók, grafikusok, képregény rajzolók, festők és amatőrök készítik a napi kis feladványokat egy hónapon keresztül és posztolják a közösségi médiában. Régóta gondolkodom, hogyan lehetne lelkészek, vagy gyülekezeti tagok számára hasonló kihívást felépíteni, mert a feladványok lényege nem a magamutogatás vagy a talentum méregetés, hanem az a folyamatosság, ami szükségképpen fejlődést munkál.
Minden nap egy-egy pici, csak ami akár fél órába, de szükség szerint akár 5 percbe is belefér. Itt most nem a mélység, a kidolgozottság a fő, hanem hogy minden nap történjen valami.
Az idei feladványok között pedig van pár keresztény szemmel magas labda. Nem voltam egyedül, akinek a korona feladvány, a töviskoszorúval jelent meg a lelki szemeim előtt. És a tegnapi átszúr/kilyukaszt feladat is sokakban hívta elő Jézus kezeit, lábait, vagy épp oldalát. De volt, akinek szent Sebestyén jutott eszébe.
Örülök, amikor ennyire profán helyen, ilyen szekuláris közegből is jön, árad a szavak nélkül is bizonyságtétel. Van, aki arra van kiélezve, hogy Isten népében hogy lehet a gonoszság jeleit felfedezni, én épp ellenkezőleg vagyok húrozva. Nemzetközi összekacsintás ez, univerzális nyelven, amatőrtől és profitól, sokféle technikával, ami bizonyos értelemben emlékeztet a 150. zsoltárra. Csak valahogy úgy hangzana: dicsérjétek tussal, ceruzával, akvarellel és tintával, dicsérjétek szénnel, filccel, akrillal és pasztellkrétával.
A program várja az amatőr és tapasztaltabb becsatlakozókat, a szemlélőket is. Képviselhetjük többen is a keresztény vonásokat és szimbólumokat akár a rajzok világában is.