Sokat gondolok egy kisbabára. Hajnal Marcell a neve. Ő az a kisfiú, akit a miskolci babamentő inkubátorba tettek pár hete. A vezetékneve arra a napszakra utal, amikor megtalálták őt a kórház dolgozói.
Egy interjúban hallottam, hogy az inkubátorban született babáknak úgynevezett saccolt születésnapjuk van, mert nem tudhatják, hogy pontosan mikor is születtek, és születésük után hány nappal kerültek az inkubátorba. Ez lehet pár nap, pár hét is, vagy akár közvetlenül a szülés után. Ízlelgessük a kifejezést: saccolt születésnap…
Magyarországon 30 babamentő inkubátor van, és több mint 100-ra tehető azoknak a csecsemőknek a száma, akiket az elmúlt években inkubátorokban helyeztek el. A program 1996-ban indult, kifejezetten azon nők megsegítésére, akik krízisben vannak, és valamilyen okból nem tudnak gondoskodni csecsemőjükről. Az inkubátorba tétellel hozzájárulnak a babájuk titkos örökbefogadásához. Tehát anonim módon és jogkövetkezmények nélkül helyezheti le bárki a gyermekét az erre a célra kialakított helyiségbe, ahol még arra is ügyelnek, hogy a jelzőrendszer pár perc után kezdjen csak jelezni a kórház dolgozóinak, ezzel biztosítva az időt annak, aki otthagyta az újszülöttet. (Legyen az az anya, az apa, vagy bárki…)
Sokszor az „adományozók” több száz kilométert utaznak, hogy az adott inkubátorba tegyék a gyermeket. A törvény lehetővé teszi számukra, hogy hat héten belül meggondolják magukat, és visszakérjék a gyermeket, de hivatalosan senki nem keresi őket, és a személyazonosságuk soha nem fog kiderülni. Ami azt jelenti, hogy a gyermek felnőve nagy valószínűséggel soha nem fogja megtudni, hogy kik is voltak az igazi szülei. Kik is voltak azok, akik még a nevüket sem adták saját gyermeküknek. Ízlelgessük ezt is: a nevét a kórház dolgozóitól kapja…
Sok gondolat, kérdés kavarog bennem. Vajon hogyan megy tovább az élete a gyermekén túladó anyának? Mi játszódhatott le benne abban az 5 percben, amíg az inkubátor nem kezd el jelezni a kórházban, amikor látta a csecsemőjét az életmentő gépben, egyedül? Egyáltalán ő volt az, aki az inkubátort választotta vagy valaki más?
A kisfiú évek múlva hogy fogja feldolgozni azt, hogy lemondtak róla? Azt, hogy neki nincs családfája, gyökerei, hogy az ő élete valójában egy inkubátorban kezdődött… vagyis, kezdődött újra… mert az a gép az életét mentette meg… Mit kezd majd mindezzel?
Tudom, az, hogy újszülötteket sorsukra hagynak nem újkeletű jelenség. Régen néhány templomban voltak olyan falmélyedések, ahová a nők elhelyezhették gyermeküket, ma sajnos még arra is van példa, hogy buszváróban vagy erdőben hagyják azokat. De bibliai példa is eszünkbe juthat, Jókebed, aki a fáraó kegyetlensége miatt három hónapig rejtegette a gyermekét, majd egy gyékény ládácskába tette, amit bekent szurokkal és gyantával, és a folyóvíz szélén a sás közé helyezett. A gyermek, akire a fáraó lánya talál rá, akinek később Mózes lesz a neve, és áldáshordozóként, Isten eszközeként kivezeti népét az egyiptomi szolgaságból, lényegében egy olyan anya gyermeke, akinek mivel más választása nem volt, lemondott a gyermekéről. Lám mégis, Isten ennyire hatalmas, Mózesből nagy ember lesz, nem akárki, pedig micsoda nehéz kezdet ez egy kis ember számára.
Mi a közös Jókebedben, Mózes anyjában és abban, aki babainkubátorba helyezte a gyermekét? Az, hogy találtak utat az élethez. Hogy áldott eszközt választottak, és nem a halál, az abortusz, az átok útját, hanem úgy váltak meg gyermekeiktől, hogy közben másokra bízták azokat. Mi a közös Mózesben és a kicsi Marcellban? A nehéz, és sok szempontból kegyetlen kezdet, ami mindennek ellenére magában hordozhatja a csodás találkozások, az áldott és Isten jelenlétében gazdag élet lehetőségét. Mint az a kicsi mag, ami minden magnál kisebb, mégis amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. (vö: Máté 13) Nem tudom mi lesz az inkubátorban talált kisfiú sorsa, hiszen ez az Isten titka marad. De megmenekült. Kis túlélőnek gondolom, nem egy szerencsétlen babának, akiről lemondtak. A gép valóban életet mentett, és talán egy jobb élet lehetőségét nyitotta meg a kisbaba, és azon család számára, akiknek nem lehet gyermeke, de szeretnék őt örökbe fogadni.
Hajnal Marcell. Te vagy a tizenhatodik baba, akit a miskolci babamentő inkubátorban találtak.Mint Mózest a sás között. Boldog születésnapot neked, legyen az az év bármely napján is! Köszöntelek a 16. zsoltár szavaival:
Isten fiaié a legszebb örökség
Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.