Annyit írunk, olvasunk, értekezünk ilyentájt arról, hogy a böjtnek milyen testi-lelki jótékony hatásai vannak ránk nézve. Hogy a lemondással, megüresedéssel, elcsendesedéssel hogyan juthatunk közelebb Istenhez és önmagunkhoz. Hogyan épülhetünk általa, hogyan járulhat hozzá a testünk és lelkünk egészségéhez.
És persze teológiailag igaz az is, hogy Istennek nincs szüksége az áldozatainkra, jócselekedeteinkre, lemondásainkra. Nincs szüksége ezekre, hogy önmagában teljes legyen, sem ahhoz, hogy kegyelmét rajtunk gyakorolja. Vagyis hogy szeressen és megmentsen minket.
És mégis, ha figyelünk az Igére, kiderül, hogy lehet mindez kedves neki, hogy tetszhet neki, hogy ez az egész nagyon nem csak rólunk és a mi kis lelkünkről szól. Hogy örömet okozhatunk a mi Urunknak, a hipergigantikus, felfoghatatlan Istennek, ha úgy csináljuk, ahogy Ő szeretné. E tekintetben pedig éppenséggel nem szégyenlősködik, megmondja kereken, hogy az milyen.
„Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az ÚR kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” (Ézs 58)
Na, kérem, tessék. Itt a böjt egész határozottan nem olyasmi, amit NEM csinálok (nem eszem-iszom ezt-azt, nem szórakozom ezzel-azzal), hanem amit IGEN. Valami olyan felülről kapott szeretet-energia továbbáramlása rajtam keresztül, amely átrendezi a napjaimat, tetteimet, értékrendemet, szabadidőmet, beosztásomat, kapcsolataimat…, de életfordító hatással lehet másokra!
Valahogy nagyon rímel ez Jézus szavaira a Mt 25 végéről: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
Hát az ilyen böjt ennyire érinti, személyesen érinti a mi Istenünket?!? Ha segíteni, adni, igaz szavú és kedves lenni, elfogadó-megbocsátó, felszabadító lenni tudok, akkor Neki szerzek örömet? Vele teszem meg? És azt mondja, itt vagyok, veled vagyok, együtt vagyunk, gyógyulás van, világosság van, vége a fájásnak, sötétségnek, botorkálásnak, tanácstalanságnak… ?
Boldog böjtöt mindenkinek. ☺
