Ha nagy nehezen eltávolodunk a világháló fősodrásától, a mellékágakon találhatunk valóban érdekes dolgokat. Akár olyanokat is, amik a fősodor mindent leuraló ideológiájától eltérően a maguk módján mégiscsak utalnak arra, hogy van a látható világ fölött valami több, valami jobb.
Olyanokra gondolok, mint például az a videó, amiben a „gumiarcú nagy nevettető”, Jim Carrey beszél egy közösségben Krisztusról. Az őt ért tragédia és szenvedés kiútja után fogalmazta meg: „Végső soron úgy gondolom, hogy az Üdvösséghez vezető szenvedést nem kell tagadnunk, hanem el kell fogadnunk. El kell döntenünk, hogy átmegyünk-e a neheztelés kapuján, ami a bosszúállás és az ön és mások megkárosításához vezet, vagy átmegyünk a megbocsátás kapuján, amely a kegyelemhez vezet. Úgy, ahogy azt Krisztus tette értünk a kereszten. Szenvedni a megbocsátás erejével, ez az, ami megnyitja a mennyország kapuját.” (Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk – 2Kor 4,17) Ilyet mondott a filmsztár, tőle szokatlan komolysággal. Persze ezt a vezető hírek nem hozták le, de a videót azért közel kétmillióan már megnézték.
De most nem róla akarok írni. A napokban járta körbe a világot a hír, hogy több évtizedes koncertezés után az egyik legnagyobb rockbanda, az amerikai Aerosmith, énekesük, Steven Tyler hangszálproblémái miatt befejezi a zenélést. Ez az idő rendje, a 76 éves, sok kemény rocker évet átélt hangszálak megérettek a pihenésre. Tyler bámulatos hangterjedelemmel rendelkezik, 50 éven keresztül használta ezt a képességét, jellegzetes, sikoltást idéző magasságokban is hosszan és tisztán énekelt. Az is csoda, hogy még beszélni tud.
Sokat jelentett nekem ez a zenekar, tinédzser korom még bennem motoszkáló utolsó darabkái közül illan el velük egy foszlány. Alkalmat adott a befejezés híre egy kis merengésre, felidézésre, a videómegosztón méláztam el a régmúlt dallamain.
Aztán jött egy videó, ahol ez a vad rocker egy amerikai keresztyén felekezet istentiszteletén énekli az Amazing Grace-t. (Csodás kegyelem – ismert keresztény egyházi ének, magyarul „Az Úr irgalma végtelen” címen is szerepel.)
Csodás megtérésnek nem találtam nyomát esetében, de valahogy mégse tűnt idegennek a rock fenegyereke ebben a közegben.
Steven Tyler megjárta a maga poklát. A zenészélet velejárói, a drogok és az alkohol a 80-as évek elejére a már világhírű bandát majdhogynem teljesen felemésztették. Tyler szinte mindenét felélte, hogy hozzájusson a kemény drogokhoz. Eljutott a legmélyebbre, ahonnan emberi erővel már szinte képtelenség kikecmeregni. De mégis lett gyógyulás. Végigjárta a minden nyomorúságok útját, de Isten megmentette. Nem vallásossága, nem saját Istenbe vetett hite volt, ami elsődlegesen kihúzta őt a mélységből. Bár vallotta, hogy határozottan hisz egy nálánál nagyobb hatalomban, de ennél messzebb, azaz közelebb nem jutott. Esete arra példa, hogy az Úr képes úgy belenyúlni bűnrontotta életünkbe, hogy küld megmentőket. Tyler is ennek köszönheti, hogy végül elvonóra ment. Sok évbe telt, és aztán szinte elölről kellett kezdenie, kezdeniük a zenekar felépítését. Lett új kezdet.
Nem tudom, hogy Tyler miért volt ott abban a templomban, de miért ne hihetnénk azt, hogy Isten vezette oda. Megnyílt a szíve és a maga módján mondta el abban a dalban, hogy mit tett érte az Úr.
„Csodálatos kegyelem! milyen édes a hangja,
Ez mentette meg a nyomorultat; amilyen én vagyok!
Valamikor elvesztem, de most megtaláltak,
Vak voltam, de most látok”
Az Aerosmith nem úgy vonult be a történelembe, mint a mély tartalmakat közvetítő zenekar, bár akadtak nagyon komoly kérdéseket feszegető számaik is (pl. a „Janie’s Got A Gun”, ami a gyermekbántalmazás tragédiájáról szól).
Az élet legkülönbözőbb élvezetei inspirálta szövegek közé Tyler egyre több jelentéssel bíró üzenetet szerzett kitisztulása után. Az egyik legmeghatározóbb ezek közül az 1993-as „Livin’ On The Edge”, amivel a zenekar visszakerült a csúcsra. Egyes források arra utalnak, hogy az 1992-es Los Angeles-i zavargások ihlették a dalt, de a rasszizmusra konkrétan csak egy strófa utal. Az üzenete azonban sokkal több ennél. „Valami nincs rendben a mai világgal” – kezdi a szöveg – „nincs rendben valami a szemünkkel, különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, és Isten tudja, hogy nem az Ő szemszögéből nézzük”. Akármi is ihlette, a szakadék szélén tántorgó emberiség képe ma is ugyanolyan, ha nem erősebb kép, intés számunkra. A refrénben felhangzó figyelmeztetés már akkoriban is, ma pedig (amikor az önkultusz, a magad vagy a megoldás és hasonló önámítások lettek a vezető tanok) különösképpen figyelemfelkeltőek voltak (kaptak is érte kritikát): „Nem tudsz segíteni magadon, hogy le ne ess” „Nem tudsz segíteni magadon egyáltalán” „Nem tudod magadtól megállítani a zuhanásod”. Miért is ne folytathatnák így: csak az Úr tud és akar segíteni rajtunk!
Tyler járt abban a bizonyos szakadékban, és kapott segítséget. Ugyanazon a 93-as albumon van egy másik szám, az Amazing, ami szintén erről szól és szintén slágerlistás lett. A videoklipje alapján egy bugyuta szerelmes számnak tudtam be, míg utána nem néztem a szövegének: „A jókat kint tartottam, a rosszakat pedig beengedtem, Az irgalmasság angyala volt, aki átlátott minden bűnömön… Amikor elvesztettem a tartásomat és a padlóra zuhantam, azt hittem fel tudok állni, de az ajtón se tudtam kimenni”. Erre a mélységre felel a refrén: „Csodálatos, amikor egy szempillantással végre meglátod a fényt, Amikor eljön az a pillanat, hogy tudod, minden rendben lesz”. Mi ez, ha nem az isteni kegyelem, a fény az Ő megmentő szeretete, Jézus Krisztus: Ne félj, mert minden rendben lesz!
Az Úr csodásan működik. Steven Tyler életébe a barátai segítségével nyúlt bele. Ezzel a dallal és példájával aztán Isten arra használja őt, hogy legyen ő másoknak a segítség. Található a videómegosztón egy olyan felvétel, amin Steven a „Helyreállítás” rehabilitációs (elvonó) központ Unplugged zenekarával adja elő ezt a dalt. A kommentekből pedig megtudhatjuk, hogy sokaknak mentette meg az életét ez a szám, és bizony vannak, akik Istennek adnak hálát azért, hogy Steven és a dal által őket, vagy szerettüket visszaterelte a keskeny útra, amely az életre visz.
Steven Tyler így lett Isten eszköze. Talán neki is megadatik majd, hogy elindul azon az úton, ami megnyugvást ad számára. Istennél bármi lehetséges.