Magyar nyelvünk bámulatos. Ott van például a „köz” szavunk. Jelenthet hézagot, távolságot. Vagy emberek sokaságát, a közt, vagyis a köznép rövidítését. Ebben a formájában általános érvényű fogalmakat is létre lehet hozni: közhiedelem, közfelfogás, közutálat. Ezek nehezen definiálható axiómák, inkább csak a nagy számok törvényéből adódó eseti megoldások, amikor is a közt alkotó egyedek véleményeinek summája eredményez valamit. Mint az erővonalak, összeadódnak, s amerre az erősebb mutat, arra mennek.
Ez szerintem megállja a helyét akkor is, amikor a közítélet kerül szóba. Hogy mi is a közítélet? Napjaink legkedvesebb hobbija, amit a hír… akarom mondani a tartalomgyártók nagy előszeretettel elégítenek ki, amivel kiszolgálják a közönséget. Nem összekeverendő a közmegítéléssel, mert ott az a „meg” szócska utal némi cselekvő magatartásra. És azt is tudjuk, hogy ítélni és megítélni nem ugyanaz.
Néha megértőn, de leginkább értetlenül figyelem, hogy ki miért dobja a köz elé bánatát, tragédiáját, szomorúságát. Vannak, akik jól felfogott érdekből teszik ezt, de vannak olyanok is, akik megtévesztés áldozatai lesznek vélvén, hogy a nyilvánosság, vagyis a köz igazságot tesz. Mert a köz, miközben hol közönségesen, hol teátrálisan csámcsog a személyes drámákon, jogot vindikál magának az ítélkezésre. Felületes információk alapján morális alapon ítélkezik – vagyis azt hihetnénk, hogy azon, pedig a köz morálja, erkölcsi ítélete olyan, mint a kutya vacsorája, bizonytalan. A köz ítélőképessége nem a szubjektív értékekből merítkező objektivitások eredőjéből fakadó verdikt, hanem irányítható, manipulálható. Nem feltétlenül a legjobb, de mindenképpen a leghangosabb vélemények formálják. A tartalomgyártók pedig előszeretettel dobnak olyan „bizonyítékokat” a köz elé, ami a hangosak igazát gerjeszti. Lám a hezitáló Pilátus kérdésére is a köz Barrabást választotta, a főpapok ármánykodására az ép észt elhagyva.
Valóban, közösségi hitélménnyé válik az ítélkezés. Az együvé tartozás kohéziójának vallott értékítéletet is felváltotta a közös ítélkezés értéke. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek (Luk.6.37) helyett életbe lépett az ítélkezz, vagy te is megítéltetsz. És ez mennyivel könnyebb, ugye, mert a tiltást nehéz megtartani. Az ítélkezés mindannyiunk jellemzője. Az ítélkezés gyümölcsének nehéz ellenállni, hisz abban ott van az a gőg, amivel magamat mások fölé helyezhetem. Az ítélkezésből hiányzik a szeretet, a jobbító szándék. Az ítélkezés nem épít, a közítélet nem hozza közelebb a közösségeket, nő a köztes távolság.
Aki ítélkezik, az beül a bírói székbe, pedig az foglalt. Jó, ha eszünkbe véssük, hogy nekünk van már bíránk, akinél ott az ítélkezés joga. Isten ezt a terhet is levette rólunk. A rosszat észrevenni másban nem nagy tudomány, a jót felfedezni annál értékesebb. Jézus ebben is előttünk jár, elég csak Őt követni. Így közelebb kerülünk egymáshoz, a köz sem hézag lesz, hanem közrefog, és közösségbe hív.
