Itt a vakáció, kezdődik a nyaralás, mehetünk üdülni!
Még akik alkalmazottként egész évben dolgoznak, azok is erre az időszakra veszik ki többnyire a szabadságukat, hogy a jól megérdemelt évi pihenés eljöhessen. Igaz, idén még kicsit nehezebb az egész, egyelőre kell az oltottságot igazoló papír, messzebb utazni sem olyan könnyű, mert nem mindegy hová. De valahogy nagyon érezzük már, hogy szükségünk lenne kikapcsolódásra, tétlen vagy aktív pihenésre, üdülésre.
A keresztény ember életének minden mozzanatában keresi Isten Igéjének útmutatását, persze főleg a nehezebb időkben fordulunk Őhozzá tanácsért, segítségért. De nekünk itt a Balaton partján olyan jó látni azt, hogy nyaranként megtelik a templom turistákkal, itt üdülőkkel – olyan emberekkel, akik Isten közelségét keresik az otthontól, a mindennapi megszokottól távol is.
És valóban nem kell feltétlen Jeruzsálembe vagy izraeli körutazásra vagy bármilyen zarándoklatra menni, hogy Isten jelen legyen velünk a nyaralásunkban is. Csak tudnunk kell, hogy az igazi felüdüléshez nem elég pizzát eszegetve hanyatt vágni magunkat az Adria homokján vagy a Balaton hullámain, míg fokhagymás lángos illatát hozza a szél… Az igazi felfrissüléshez nem elég az Alpokban túrázni vagy a Bakonyban bandukolni, vagy egy nagyváros aszfaltdzsungelében szórakozni hajnalig. Az igazi épüléshez nem elég a világ minden múzeuma, kastélya vagy skanzene.
A Biblia konkrét „üdülési tanácsokkal” nem szolgál. Egész egyszerűen azért, mert az ókorban nem volt szokás direkt szabira menni. A gazdagok sokat pihengettek, de a köznép úgy nagyjából végigdolgozta az életét. A nyár meg pláne a mezőgazdasági munkák ideje volt, ahogy aztán a középkorban is, amikor benne kellett lenni a dologban, hogy utána legyen szüret, aratás. Megpihenni inkább télen lehetett, a lakodalmakat is ezért tartották inkább akkor.
Maga az „üdülés” szó azonban néhányszor azért felbukkan a Szentírásban, és nagyon szépen és igen jóra hasznosan kinyitja számunkra ennek a fogalomnak a teljes dimenzióit.
Pál a rómabelieknek írja, hogy szeretne majd kissé felüdülni náluk, mielőtt továbbindul (15,24). Itt egy olyan görög szót használ, ami betelést, feltöltekezést, jóllakást is jelent. Jó, ha az ember úgy készül vakációra, hogy felteszi magának a kérdést: Miből van igazán hiányom? Miben üresedtem ki? Mire lenne szükségem? Mivel szeretne Isten megtölteni engem?
Az apostol Filemont pedig azért dicséri neki címzett levelében (1,7), mert felüdített másokat. Itt olyan szó áll, amiből az általunk is használt pauza kifejezés is ered, és jelent megpihenést, megnyugvást, szünetet is. Nem árt tehát azt is végig gondolnunk, hogy miben kellene nekünk – legalább nyaralás alatt – leállni, mit kellene arra az időre tényleg elengedni. Mit akar Isten kivenni a kezemből, kifésülni a gondolataimból, idegeimből?
Péter apostol a sánta meggyógyítása után (ApCsel 3,20) tesz bizonyságot arról, hogy elérkezett az Úrtól a felüdülés (anapszüxisz) ideje. Ebben könnyű felismerni a psziché, vagyis lélek, lélegzet szót. Jó, ha a vakáció hoz némi fellélegzést, de nem sokat ér a test kiengedős vagy épp aktív pihenése, ha mindeközben nincs Istentől jövő fel-lélek-zés.
Érdemes betenni a bőröndbe, hátitatyóba egy kisebb Bibliát (vagy rátölteni az okostelefonra pl a BibOlKa-t) vagy egy jó lelki olvasmányt (Kálvin Kiadó: Lelki olvasmányok)Tudatosítani Isten jelenlétét, velünk létét, bárhova is visz az utunk, bármit is csinálunk. És bátran engedni, hogy felüdítsen az, Aki szemmel tartja járásunkat és pihenésünket – megetessen, megitasson, elvegyen és megajándékozzon, szétbontson és újra összerakjon…
