Ennek a szónak általában az első olvasata az, hogy valaki nem részeg. Hogy a beszéde értelmes, a mozgása jól összehangolt, reakciói és gondolkodása logikus és döntéseiben felelősségteljes.
Érdekes mozzanat a pünkösdi történetben, hogy az apostolokról a jeruzsálemiek közül némelyek azt gondolják-mondják, hogy… hát, hogy konkrétan be vannak rúgva… Talán azért, mert egyszerűen nem tudják értelmezni a jelenséget – a Szentlélek-eksztázis hatása tényleg „kiléptet” az emberileg felfoghatatlanba.
Péternek pünkösdi beszédében azzal kell kezdenie, amivel az ember ritkán nyit prédikációt: Nem vagyunk részegek! Hanem… És aztán értelmesen, de elég keményen beszél nekik a valóságról – úgy, ahogyan eddig nem látták. Kik ők valójában és mit tettek valójában, kicsoda Isten/Jézus valójában és mit tett Ő.
Pálnál is előjön ez a Timóteushoz írt levélben, hogy a Szentlélek éppenséggel a józanság Lelke, kijózanító és valóságra ébresztő. És az a szó, amit itt használ az apostol még ennél is többet jelent: józanságot, megfontoltságot, önfegyelmet, önuralmat, mértékletességet, körültekintést, bölcsességet, tudatosságot és modernül talán úgy is mondhatnánk, hogy önreflexiót.
A lélektanban van egy fogalom, amelyet az intelligencia egyik legritkább formájának tartanak, ez a metakogníció.
Akik erre képesek, mély önismerettel rendelkeznek. Nemcsak azt tudják, mit éreznek vagy gondolnak, hanem azt is, hogy miért. Folyamatosan reflektálnak a döntéseikre, viselkedésükre és motivációikra. Ez nemcsak hitelességet ad nekik, hanem alázatot, céltudatosságot és belső stabilitást is. Mivel tisztában vannak a saját erősségeikkel és gyengeségeikkel, nem omlanak össze attól, ha valamiben nem jók. Nem érzik kudarcnak azt, ha segítséget kell kérniük. Éppen ezért gyorsabban tanulnak, nyitottabbak az új tapasztalatokra, és kevésbé hajlamosak arra, hogy a saját egójuk miatt elakadjanak.
Képesek hátralépni egy helyzetből, nagyobb összefüggésekben gondolkodni, és akár a saját véleményüket is felülvizsgálni. Ez a kritikus gondolkodás segíti őket abban, hogy ne sodródjanak könnyen szélsőséges vagy manipulatív nézetek felé. Nem mások elvárásai alapján alakítják ki az álmaikat, hanem a saját értékrendjük szerint. Tudják, miért csinálnak valamit, ezért kevésbé hajlamosak arra, hogy idő előtt feladják vagy külső visszaigazolásért éljenek.
Ha valaki keresztény szempontból gondolja végig ezt a fogalmat, rádöbbenhet, hogy éppenséggel a Szentlélek tehet képessé minderre.
Mert a hívő józanság igazi önismeretet ad Isten tükrében, segít szembesülni önmagunkkal, tudva azt is, hogy mindig és mindenben kérhetünk segítséget Tőle, és olyan biztos értékrend-sziklára állít, amely gerincet és állhatatosságot ad, megóvva a manipulációktól, vagy bármilyen élet-viharok sodrásától.
És ez a metakogníció nem emberi szuperképesség, hanem Isten ajándéka – bárkinek, aki kéri…
Józanság
