„Mert a Sátán, ha ösztönöz is bennünket a mindennapi botlásokra, de akkor uralkodik bennünk, amikor a vétkezés nagyobb szemtelenségére ragad minket, mégis azt mondják róla, hogy akkor költözik csak a gonoszokba, mikor az Isten félelmének felforgatása, a józan ész világosságának kioltása és a szégyenérzet kioltása után minden érzéküket hatalmába keríti. A büntetés e végső nemét azonban csak azokkal szemben alkalmazza Isten, kik már pusztulásra vannak szánva. Tanuljunk meg tehát idején észretérni, hogy hosszabb ideig tartó keménységünk meg ne szilárdítsa bennünk a sátán uralmát: mert amint az ő zsarnoki hatalma alá jutottunk, semmiféle határa sem lesz az őrjöngésnek.” Kálvin János Újszövetségi írásmagyarázata, Evangéliumi Harmónia IV. 64.old
Szemlézte: Soós Szilárd (Fotó: Gerd Altmann from Pixabay)