Mennyei Atyánk! Nem tudjuk milyen lehetett elbocsátani az Egyet ide le közénk, tudva, hogy nem fogadjuk majd fiadhoz méltón. Jézus, nem tudjuk milyen volt otthagyni azt az egyet, aki szeret, azokért, akik őt elhagyták. Szentlélek, nem tudjuk milyen volt végignézni ezt az elszakadást és azt, ahogyan egy kisbaba élete a szenvedések útjába torkollik, az angyali szózat feszítsd meg!-be folyik át az évek alatt. Szentháromság egy örök és igaz Isten mégis köszönjük neked ezt a csodát! Mert ha te nem szolgáltatod ki magadat nekünk, sosem ismerünk meg annyira, hogy bízhatnánk benned. Ha nem hagyod ott az eget Úr Jézus, nem tudjuk, hogy ezen a földön is lehet az Atyának kedvesen járni. Az Itt van Isten köztünk helyett továbbra is azt zengené az életünk, hogy az ég oly messze van, még messzebb tőled én. Sőt, nem is szólnánk róla, nem is tudnánk, csak tudatlan szaladnánk a hiábavalóságba.
Add, hogy a mi életünk is jászol lehessen, ahol megszületsz, ahol kiábrázolódsz és ahol növekszel! Hogy szegényen, vagy gazdagon egyaránt eljöjjünk leborulni előtted! Kérünk szokásos családi rítusainkat és közösségeinket is hassa át a sérülékenységnek tőled tanulható bátorsága, mert csak ezáltal tanulunk ragaszkodni, kötődni, szeretni. Add az úrvacsorában teljességében látni az üdvözítésed tervét: együtt jászolt és keresztet, majd üres sírt.
Sok felszínes szó helyett adj néhány igazat. Sok kép helyett adj egy emléket, melyet úgy őrizhetünk, mint Mária az angyali jelenés szavát. Sok ajándék helyett add, hogy magunkat tudjuk úgy adni, ahogy Te adtad! Karácsonyunk így legyen teljessé Veled és velünk, és azzal a találkozással, melyben megnyílik az ég! Ámen