Pont nem az a bajom a kereszttel, mint sokaknak, hogy ez keresztény, keresztyén szimbólum, és az ország nem keresztény, keresztyén lakosai ezzel nem tudnak azonosulni, tehát nem mindenkié, és ezt nem lehet odatenni az ország „közös” ikonikus szobrára. Ez a kereszt így sérti az arra érzékeny, eszmei allergiás emberek lelkét.
Pedig mondhatnánk, hogy ez az ország tényleg erre alapozva szerveződött, maradt fenn. Azt, amit aláírtak, vállalható, szüksége és értelme is van. „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”
Én inkább másik irányból előzök. Ez a szobor a konkrét keresztyén szimbólumot, a keresztet nem használhatja. Több oka is van.
Az első mindjárt teológiai. A kereszt fölé nem magasodhat egy akármilyen tartalommal felruházott szobor, teszem azt bálvány. Még ha olyan magasztos is a mai jelentése, mint a szabadság. A kereszt maga a szabadság, a megváltás jelképe. Itt is vannak gondjaink. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a kereszt ilyen értelmet nyert. Mert eredetileg már Jézus születése előtt is kivégzőeszköz volt. Mégpedig a csúnyábbik fajtából. A keresztyénségnek többféle közös jele, szimbóluma volt. Ilyen volt pl. a hal rajza, amely görög szó betűivel kezdődő szavak kiadtak egy hitvallást: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó.
Az egyszerű, korpusz nélküli kereszt csak később lett ilyen közös jellé. A második parancsolat miatt mi reformátusok a Jézus teste nélküli keresztet el is tudjuk fogadni jelnek. De semmiféle ábrázolást nem akarunk mellé tűzni. A kereszt értelme annyiban megmaradt kivégzőeszköznek, hogy Jézus életét elvette. De önként adta oda az életét, hogy mi ne haljunk meg, megmaradjon az életünk. Jézus minden tanítását, gyógyítását, prófétikus beszédeit, a tanítványok elhívását, a jövő ígéretét, a szabadság ígéretét ezzel hitelesítette. Tévedés ne essék, „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel. 4,12)
Tudom, hogy Nagy Konstantin óta ez politikai jellé is lett, és azóta is használják, de nem az előbb említett értelemben. Sokkal inkább valamilyen identitás meghatározó értelmében. Azonban, ha elengedjük az eredeti értelmét, egy idő múlva már nem lesz tartóoszlopa az identitás értelmezésében. Ezért óvakodni kell a kereszt indokolatlan használatától. Itt gondolok énekesek, színészek, fekete hajú, körmű, szájrúzsú emberek, rapperek hatalmas arany keresztjeire. Ettől mindenkit óvnék. Annak már nincs köze Jézus Krisztushoz, a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz. Mennyivel másabb egy pakisztáni, egyiptomi, szír-arámi, indiai, kínai keresztyén ember kis rejtett keresztje, amit ha felfedeznek, könnyen az életébe kerülhet. Tudunk arról is, hogy hívő testvérek a testük nem feltűnő helyére még oda is tetováltatják, hogy mindig emlékezzenek, kihez tartoznak és ne akarják elárulni.
A kereszt tehát identitás jelző. A helyes identitás, mondhatni, már fél egészség. Nem a kevert identitás.
Amiért azt mondom, hogy ez a szobor nem használhatja a keresztet, az a története. Semmi bajom Kisfaludy Stróbl Zsigmond kiváló szobrásszal. Vorosilov szovjet marsall Budapest ostroma után emléket akar állítani a fasiszta németek, meg mindenki felett aratott győzelmének. Örökre szem előtt legyen, hogy ilyen dicsőséges a nagy szovjet Vörös Hadsereg. Pálmaágat tart a nőalak. Mondhatnám, hogy hasonlít Jézus virágvasárnapi bevonulására Jeruzsálembe. Csak Jézus szamárháton ment és nem tankon.
Az eredeti szoborcsoportban előtte állt egy zászlós, géppisztolyos szovjet katona, bal oldalán fáklyás, jobb oldalán sárkányölő bronzalakok, mögötte még egy, három méter magas katona kőből. Az eredeti felirata ez volt, „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” 56-ban el akarták bontani, mint a Sztálin szobrot. De végül maradt.
Rendszerváltáskor a katonalakokat elvitték. Amikor kivonultak a szovjet csapatok, akkor más lelkiséget találtak neki, a szabadság lelke, szelleme. De igazán Budapest jelképe lett időközben. Része lett a látványnak és képnek. Jól van ez így. Még Az 1971 és 1995 között érvényben lévő 10 forintos érme hátlapján is ott volt. Szépen lassan átment budapesti látványelemnek és szimbólumnak. Tehát semmi nem köti a keresztyénséghez. Még a szabadság szellemiségével sem lehet bekavarni a keresztyén identitás világába.
Örülök, ha megjelenik a kereszt normális körülmények között, a megfelelő helyszínen. Van létjogosultsága. A magam részéről szívesebben venném azonban, ha ez a hívő és még nem hívő emberek életében valóban lelkileg, vagy Jézus szellemiségeként lenne erősebb, és identitásképző a mindennapi életben és döntésekben.
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Máté ev. 7, 21