Keresztény radikalizmus

Olvasom a kalauzunk szerint az Igét, és szembe jön velem a radikális kereszténység és konzekvenciája.
A radikalizmus fogalmának általában pejoratív konnotációi vannak, negatív jelentéseket kapcsolunk hozzá. Túlzó, szélsőséges, erőszakos… Nem véletlen ez, hiszen történelmünk során sokszor ragadt hozzá egy-egy világnézethez, vagy éppen politikai párthoz a radikális jelző.
De van egy eredeti, a lexikonok meghatározása szerint „választékos” jelentése is: gyökeres, mélyreható, teljes. Egyébként a latin radix (= gyökér, eredet) szóból származik. Ez azt fejezi ki, hogy teljességgel belegyökerezik valamibe, abból táplálkozik egyedül és kizárólagosan az határozza meg. Biztos, önazonos, elvhű – ezt is jelentheti. És ezt teheti éppenséggel egyáltalán nem agresszív módon, erő és az erőszak, erőszakosság nem azonosak. (Sőt, lehet, hogy erős radikalitása miatt inkább támadottá, áldozattá válik…)
Ilyen értelemben Jézus meglehetősen radikális volt. Pl: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5,21-22)
Vagy ha akár az első thesszalonikai levél végére gondolunk, amit mostanában olvasunk: „Éljetek egymással békességben! Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
Türelmesek mindenkihez? A rosszért jóval mindenki iránt? Mindig, mindenkor, mindenért?? Komolyan? Nincs kivétel? (Pedig nagyon jól meg lehetne indokolni meg magyarázni! Tényleg.) Ez brutális. Ez valami végletes kizárólagosság. És mégsem destruktív. Na, ez a keresztény radikalizmus konzekvenciája.
És tévedés ne essék, a morál önmagában nem tesz kereszténnyé. De abból a gyökérből, tőből, amelybe beoltattunk: Krisztusból ez az etika következik. Olyan kizárólagosan, amint a növény a vele önazonos gyümölcsét termi. Gyümölcseikről ismerszenek meg. Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ez a termésünk vagy nem ez? Nincs mellébeszélés, mismásolás, ez ellen nincsenek érvek, se szájkarate.
Mert nem mi értékeljük magunkat, vagy ítéljük meg a másikat, hanem Isten előtt állunk. Mindig. Kyrie eleison! Hála, hogy Krisztusért „nem bűneink szerint bánik velünk, nem büntet vétkeinkért, ahogy megérdemelnénk. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messze dobta el bűneinket tőlünk!”