Nem tudom, meg lehet-e nevezni olyan időszakot a történelem vonalán, melyről ne állíthatnánk, hogy egy széteső világ nehézségeit nyögték lakói. Erkölcsi, gazdasági és egészségügyi válság nyomorultjai voltak és azt hiszem, vagyunk ma is mindannyian. Minden reménységgel a szívemben azt kell mondanom, az utánunk következők is így éreznek majd minden bizonnyal. Nem azért gondolom így, mert már rég feladtam az Isten igazságának keresését, hanem pontosan azért gondolom így, mert az Isten igazsága nem e világból való és nem csak e világra korlátozódik üzenete. Persze mindig is voltak olyan idők, amikor a magukat krisztuskövetőnek nevezett emberek tömege, vagy a nem hívők félreértelmezték, mit is jelent Jézus tanítása szerint élni. Egyházon kívül és belül nagy elvárások és még nagyobb előítélet bukkan fel a témában. Talán nem is létezett olyan idő, amikor ne lettek volna belső és külső meghasonlások vagy kárörvendő visszhangok. Két gyakori tévhitet hozok most ide tovább gondolásra.
- Soha nem érhet baj
Talán ez az egyik leggyakoribb, ámde igencsak naiv gondolat az ember fejében, ami megfoganhat a kereszténységgel kapcsolatban. Szeretjük magunkat azzal a hamis elképzeléssel simogatni, hogy minden nehézségtől mentes lesz az élet, ha betartjuk a játékszabályokat. Legyen az kereszténység, közlekedési szabályok vagy olyan triviális dolog, mint egy kenyérpirító használata. Ha mindent rendeltetésszerűen használunk, semmi baj nem érhet, ez az általános nézet. A dolog pedig itt el is csúszik. Isten törvénye és tekintélye úgy elcsökevényesedett, hogy egyenértékűvé lett egy „fapados” üzletszabályzattal, általános felhasználási szerződéssel, esetleg egy használati utasítással. A történet viszont nem erről szól. Nem 50-50%-kos megegyezésről van szó, amikor Isten és ember kapcsolatát elemezzük. Isten mindig hatalmasabb annál, mint amit el tudunk képzelni, nem velünk egyenértékű. De, ha még szövetségként is tekintek a jelenlétére, és azt mondom, meg vagyok keresztelve, ez mégis csak nevezhető egyfajta szerződésnek, akkor sem az hangzik el, amikor keresztelünk, hogy „íme, soha nem ér titeket baj”, hanem ezt az ígéretet kapjuk: „íme, veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Jézus nem X az egyben szuperhős figura, aki gyorsan megment a bajban, aztán ahogy jött tovább is áll. Jézus az, aki veled van és tartja benned a lelket, amikor összeroskadnál.
- Mindig minden sikerülni fog – gazdag és sikeres leszel
A kudarc, az elbukás és krízisek mit bizonyítanak? Ha nem vagy keresztény, talán azt, hogy felesleges bármiben vagy bárkiben reménykedni, úgysincs extra segítség. Egyébként is, az előbb olvastad, hogy még a hívőket is utoléri a baj, akkor tökéletesen elég az, ha önmagadban bízol. Még sajnálod is szerencsétleneket, mert még hisznek a mesékben. Keresztényként is könnyű a fenti állításon elcsúszni, majd Istent vádolni. Expressz imát kérünk vagy küldünk, berögzült mozdulatokkal keressük Isten kegyeit, vagy szinte hisztis gyerekként követlejük: „lécciiiii”, aztán mégsem az van, amit akarunk. Nem sikerül a vizsga, nem sikerül a felvételi, nem jön össze az új munkahely vagy párkapcsolat. Nem lesznek jobbak az egészségügyi, sem a gazdasági mutatók. Van úgy, hogy semmi sem sikerül, pedig keresztény vagy. Ilyenkor mi van? Isten pikkel rád? Kipécézett magának és veled akar példát statuálni? Biztos vagyok benne, hogy nem! Ha ezt gondolod róla, sajnos ki kell ábrándítsalak: nagyon távol vagy Istentől. Akkor miért történnek ilyenek veled mégis? Mert nem azt az életet szánja neked, amiben te még mindig kínlódni akarsz. Nem azt a helyet, nem azt a végzettséget, vagy nem azokat az embereket tervezi köréd, de attól még jót tervez. A legjobbat akarja Neked!
Soha és mindig két olyan általánosítás a szóhasználatunkban, amit gyakran szeretünk használni, de gondold csak végig reálisan, mi az igazság, amikor ezekkel a szavakkal kezded a mondataidat bármilyen témában?