Már 8 milliárd ember él a bolygón. És ebből a nyolcmilliárdból most itt ülünk a koraesti őszi szürkületben alig tízen egy vidéki templomban. Kevés? Kevés. De mégis, áldásnak érzem, hogy itt lehetek velük, ezzel az alig tízzel a nyolcmilliárdból.
Anélkül, hogy hiteket méregetnék – ennek terhét levette vállunkról Isten – mégis ilyen hitért imádkozom. Itt nincs fűtött pad, rendes világítás. Semmi síppal-dobbal magasztalás, nincs buzgó lelkesedéssel egymást erősítő zsongó sokaság. Nincsenek az érzékekre ható, vonzó külcsínek. A kényelmetlen padokban ülők nem élvezetből vannak itt, hanem azért, hogy minden ennek ellentmondó körülmény ellenére is itt legyenek, együtt Krisztussal. „Csak” ezért, hitből.
Ennyi? Ennyi – jön a válasz a padokra nézve. Csalogatnák ők a fiatalokat, de nem jönnek. Magukat mivel csalogatták ide? Minket nem csalogattak, hoztak – vallja be.
Szíven üt az a felelősség, ami kézen fog és elvisz Őhozzá, hiszen Isten nem csupán egy lehetőség, hanem a valóságos egyetlen lehetőség. Templomainkban hányan ülnek még így: elhozták őket és azóta itt vannak? Az üres padokra nézve fájó a felismerés, hogy hiányzik az a generáció, akiben él még ez a felelősség. A modern korral odalettek, de a modern kor hasznos vívmányaival visszacsalogathatóak. Csak haszontalan vívmányai el ne térítsék figyelmünket.
Jelen korunk modernitása életidegen. A mára 8 milliárdra duzzadó emberiség nem itt, a fejlett, civilizált részen gyarapodik (sőt, itt csökken), világunkat mégis ez a kisebb, modern hányad terheli jobban, taszítja a végbe.
A mai modernitás csak a végességben tud gondolkodni, így nem is tarthat más felé. A modern már létéből fakadóan is maga a végesség, hisz az újszerűség nem fenntartható, csak percig-óráig új, aztán már avítt lesz, jön az újabb és újabb. Az egyház azonban örökérvényű és mindig aktuális. Életpárti, az öröklétet hirdeti. Ezért csínján kérjük számon rajta a modernitást, tehát a végességet. Lám, miként tud feloldódni az örök a végességben, intőn mutatja a modern nyugat.
Kikerülni botorság, nekimenni önteltség. Megalázkodni előtte végzetes kishitűség. Szolgálatba állítani viszont csak Isten segítségével lehet. Ehhez viszont kellenek a kézenfogó kezek, amik elvisznek Őhozzá.
Isten inkább ezt kéri rajtunk számon, mint a modernitást.
