Mint a magyar olvasó is megtudhatta, Kölnben nemrégiben először szólalt meg a müezzin. Ami engem illet, egyáltalán nem csodálkozom, hogy eljött ez a kultúrtörténeti pillanat is. Ugyan, miért is kellene meglepődni azon, hogy a betelepülő muszlimok, ellensúlyozandó azt a kulturális sokkot, amin keresztül kell menniük, igyekeznek otthonossá tenni új lakóhelyüket. Amikor az a másfél millió magyar kitántorgott Amerikába, első dolguk az volt, hogy templomot építettek, pedig ők ugyanabban a kultúrkörben maradtak. Mennyivel inkább sürgető igény a muszlimok számára, hogy a keresztény Európában megteremtsék a maguk vallási-kulturális környezetét. Hogy az iszlámnak ez a térfoglalása a kulturális térben milyen hatást fog kiváltani és milyen hosszú távú következményei lesznek, nem tudjuk. A kérdés azért is felettébb aktuális, mert miközben a müezzin megjelenése a kölni muszlimok erősödésének a jele, ugyanez a város úgy döntött nem is olyan régen, hogy a címeréből eltávolítja híres dómja tornyainak sziluettjét. Erről Veczán Zoltán írt egy kitűnő cikket a Mandineren. Míg tehát egyik oldalról a város támogatásával zajlik az iszlám térhódítás, addig a másik oldalról Kölnben is az a trend uralkodik, hogy a kereszténység nyilvános jelenlétének szimbolikáját el kell tüntetni.
Nem, nem azt mondom, hogy a muszlimoktól meg kell tagadni vallásuk megélésének lehetőségét, ha már egyszer itt vannak. Emiatt fájjon azoknak a feje, akik ostoba módon a muszlimokban csak munkaerőt és szavazópolgárt láttak, s nem mérték fel az iszlám jelenlétének beláthatatlan következményeit.
De az felháborító, hogy közben a várost jelképező dóm tornyait eltávolítják a címerből. Az érvelés pedig még felháborítóbb. Míg a címerből azért vették ki állítólag a dóm tornyait, mert „nem modern”, addig a müezzin imára hívó hangjának a muszlimok iránti tiszteletből adtak szabad utat. Mondjuk, az iszlám iránti tiszteletet meg is tudom érteni. Némely hívük ugyanis egészen sajátos és emlékezetes módon adta a kereszténységből gyakran gúnyt űző befogadó ország tudtára, hogy velük nem érdemes szórakozni. Amúgy pedig egészen szokatlan lenne, ha a balliberális mainstream egyszer azt mondaná, hogy a kereszténység iránti tiszteletből nem távolítják el a keresztet, nem keresztelik át a keresztény ünnepeket, szórakoztatóipari termékekkel nem fogják a kereszténységet befeketíteni, a szólásszabadságot nem keverik össze a blaszfémiával, s a keresztény körből érkező negatív hírt nem fogják túldimenzionálni.
Tehát itt van két vallás, s a kölni városvezetés részéről két mérce. Az iszlámot tisztelni kell, a kereszténységre utaló címer elavult. Mindez történik egy kulturálisan keresztény hátterű európai városban.
De a probléma ennél sokkal súlyosabb. Ezt a kettős mércét azért lehet minden politikai kockázat nélkül alkalmazni, mert a kereszténység már olyan gyenge, hogy bármit meg lehet vele csinálni. Ha ez így megy tovább, a vége könnyen megjósolható: az öntudatában erős iszlám lemossa a kereszténység kulturális maradványait is. A történeti kereszténységet pedig el lehet felejteni.
