Válságos időkben fontos megmagyarázni a történéseket. Amíg zöld a határ, van víz a kútban, és nem túl drága az élelmiszer, addig nem igazán érdekel minket, hogy a világ érthetetlenül bonyolult, csak működjön. Amikor azonban egész nyáron nincs eső, apadnak a folyók, megsárgul a kert, és emiatt a gazdaság is megtorpanni látszik, egyszerre kevésnek tűnik a légköri cirkulációról, a talaj vízháztartásáról, a párolgásról és az éghajlatváltozásról szóló magyarázat. Túl sok benne a tényező, a valószínűség és a bizonytalanság, ráadásul fel kellene hozzá idézni a fizikai és kémiai tanulmányainkat – már ha voltak ilyenek egyáltalán. Ilyenkor sokkal kelendőbb egy rövid mondat: valakik elvitték az esőt. Már csak azt kell eldönteni, kik voltak.
Magyarországon ehhez régi, kipróbált történetünk van. Az 1720-as években Szeged városát súlyos szárazság, éhínség és járvány gyötörte. Az 1728–1729-es nagy boszorkányper legalább huszonöt ember ellen indított eljárást, tizenöt halálos ítélettel, és a kutatások szerint összesen legalább tizennyolc ember halálával végződött. A vádlottak egyik legnagyobb bűne az volt, hogy állítólag egy akó pénzért hét esztendőre eladták az esőt a töröknek. Az esőt(!), mint egy zsák búzát vagy egy hordó bort. A történet viszont végre mindent helyre rakott: volt titkos társaság, külföldi érdek, gonosz szándék és név szerint megnevezhető, lefejezhető bűnösök. Eső ugyan ettől sem lett, csak a máglyától még melegebb.
Ez nem szegedi különlegesség volt. Történészek és közgazdászok (a források közt megtalálható) kutatásai különböző módszerekkel mutattak rá arra, hogy a kora újkori Európa nagy boszorkányüldözési hullámai gyakran egybeestek a kis jégkorszak hideg, csapadékos vagy másként szélsőséges időszakaival, a rossz termésekkel, az élelmiszerárak emelkedésével, az éhínségekkel, a járványokkal. A kutatók kapcsolatot találtak a lehűlés és a boszorkányperek gyakorisága között. Ebből természetesen nem következik, hogy minden fagyos nyár menetrendszerűen máglyákat gyújtott. Kellett hozzá helyi hatalmi harc, félelem, némi naiv butaság, jogi gépezet és olyan közösség is, amely már készen állt a bűnbak megnevezésére. A válság kaput nyitott az emberben mélyen megbúvó indulatoknak.
A lélektan azóta pontosabban leírta ezt a folyamatot. A (források között megnevezett) kutatók szerint a társadalmi válságokkal együtt járó félelem, bizonytalanság és kontrollvesztés erősíti az összeesküvéses magyarázatok iránti fogékonyságot. Az ember rendet akar látni ott is, ahol nincs, ahol összetett, személytelen folyamatok működnek. Egy hosszú aszály mögött ott lehet az emberi tevékenység okozta klímaváltozás, a tartós hőség, a kiszáradt talaj, a nagyobb párolgás, a rossz vízgazdálkodás és a légkör nagyobb páratartó képessége, de ezekkel nem lehet mit kezdeni a Facebookon. Sokkal használhatóbb egy könnyen érthető történet. Az összeesküvés-elmélet a káoszból krimit készít: van aljas indíték, gonosz tettes, titkos terv, háttérhatalom, vagyunk mi, szegény, szenvedő magyarok és természetesen van egy maroknyi felébredt beavatott is, aki átlát a szitán. A többiek mind megvezetett birkák, az akadémia, a meteorológusok, ésatöbbi, ésatöbbi meg nyilván fizetett bérencek.
A mostani aszályban újra ugyanitt tartunk. Ott vannak a repülők, amelyek vegyszert permeteznek, a HAARP antennái, amelyek Alaszkából irányítják a bakonyi felhőket, és mindenekelőtt a jégkármérséklő rendszer generátorai. A JÉGER rendszer ezüst-jodidot juttat a zivatarfelhők kialakuló jégmagjaihoz, hogy sok kisebb jégszem keletkezzen néhány nagy helyett, és kisebb legyen az anyagi kár a földeken. A szakemberek szerint ez nem oszlatja fel a felhőket, nem tereli el őket, és nem szünteti meg a csapadékot. A szárazság idején ráadásul kevesebb a jégveszélyes zivatar, ezért a generátorok is ritkábban működnek. A rövidre zárt, konteológiai történetben persze az ok és az okozat gond nélkül helyet cserél: nem azért dolgozik kevesebbet a rendszer, mert nincs eső, hanem azért nincs eső, mert létezik a rendszer. Azóta az ország keleti felében közösségi nyomásra, halálos fenyegetések miatt lekapcsolták e rendszerek nagy részét, a nyugati részben nem. Keleten a lekapcsolás után sem esett az eső, nyugaton igen. Erre is megszületett a magyarázat: nem is kapcsolták le, vagy a generátorok nyugaton feltartották a felhőket, vagy fordított polaritással működtek, és esőt generáltak… Erre már nincs mit mondani, legfeljebb: Zehn kleine Jägermeister…
A kétely ettől még jogos. Lehet kérdezni a rendszer működéséről, hatásosságáról, költségéről, környezeti következményeiről és ellenőrzéséről. A Meteorológiai Világszervezet is óvatos: a felhőmagvasítás bizonyos formáinál vannak mérhető eredmények, más eljárások hatását a zivatarok természetes változékonysága miatt nehéz egyértelműen igazolni. Az összeesküvés-elmélet ezzel szemben előbb kihirdeti az ítéletet, aztán az AI-jal legyárt hozzá egy térképet, vagy keres egy szemcsés videót. Ebben a modern boszorkányperben már nincs kínpad, csak kommentmező, de a halálosan megfenyegetett ember, és családjának félelme egészen valódi.
Az időjárás bizonyos korlátozott befolyásolása valóban létezik, és éppen ez ad egy kevés valóságot a nagy történetekhez. Felhőt lehet magvasítani, ködöt lehet oszlatni, jégképződést módosítani, ha már van hozzá alkalmas felhő. A világ időjárási rendszereiben azonban akkora energia mozog, amihez az ember nagyon kicsi; nem tudunk esőfelhőket teremteni a semmiből, vízpárát szállító szélrendszereket átrendezni, vagy tartós, nagy térségű aszályt egy kapcsolóval előidézni. Rendkívül önhitt dolog azt gondolni, hogy az időjárás robusztus rendszerébe az ember kénye-kedve szerint beavatkozhat. A HAARP szintén létezik: az ionoszférát kutató rádióadó, ami olyan frekvenciákat használ, amelyek nem is nyelődnek el az időjárás színteréül szolgáló alsó légkörben. A repülők mögötti fehér csíkok többnyire apró jégkristályokból álló kondenzcsíkok, amelyek a magasban uralkodó hideg és nedvesség függvényében gyorsan eltűnnek vagy sokáig megmaradnak. Kétségtelenül kevésbé izgalmas, mint a háttérhatalom titkos permetezőprogramja, viszont a fizika gyakran ilyen fantáziátlan.
Az idei alacsony dunai vízállásnak is hamar meglett a maga gonosztevője: Németország és Ausztria a duzzasztóiban visszatartja előlünk a vizet. Egy rendezett osztrák folyószakaszról (ki tudja mikor) készült fénykép valódi bizonyítéknak számít, különösen, ha nagybetűs felirat is kerül rá. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság augusztus 1-jén külön közleményben kényszerült cáfolni ezt. A felvízi vízlépcsők rövid ideig kiegyenlíthetik a vízhozamot, de a Duna teljes vízkészletét tartósan nem tudják elraktározni; hosszabb távon pedig lényegében annyi vizet kell továbbengedniük, amennyi érkezik. Most pedig már a természetes beérkező vízhozam is rendkívül alacsony a vízgyűjtő csapadékhiánya miatt. Folyóink alacsony vízállása tehát nem nemzetünk ellen indított aljas támadás eredménye – bármennyire is könnyebb lenne ezt hinni.
Valódi összeesküvések természetesen léteznek. Emberek titokban egyeztetnek, vállalatok csalnak, politikusok ferdítenek, hatalmak hazudnak, hivatalok takargatnak ügyeket. Éppen ezért kell vizsgálni az állításokat. Az összeesküvés-elmélet ismertetőjele nem az, hogy összeesküvést feltételez, hanem hogy önmagát minden cáfolattal szemben bebiztosítja. Ha nincs bizonyíték, az azért van, mert eltüntették a tuggyukkik. Ha szakember cáfolja, ő is benne van, ezért fizetik. Ha az előrejelzés nem teljesül, megváltoztatták a tervet (micsoda konspiráció). Így a történet soha nem tévedhet, csak egyre titkosabbá, bonyolultabbá válhat. Ez már nem valódi tudás, hanem zárt hitrendszer, amelynek legnagyobb dogmája, hogy mindenki hazudik, kivéve azt az napszemüveges, mackónadrágos férfit, aki autóvezetés közben, álló formátumú videóban mondja el az igazságot.
Ennek semmi köze a keresztény hithez. Ez hiszékenység, és a kettőt nem szabad összekeverni. A hitnek tárgya van: Isten, aki kijelentette magát, és akire az ember rábízza az életét. A Heidelbergi Káté ezért beszél a hitről úgy, mint ismeretről és szívbeli bizalomról. A konteológia ezzel szemben mohó vágy arra, hogy valami titkos magyarázat birtokosai legyünk, és ezzel lezárása is legyen a történetünknek. A Szentírás arra tanít, hogy ne nyeljünk be mindent, amit kellően indulatos hangon mondanak. „Mindent vizsgáljatok meg” – írja Pál, János pedig arra int, hogy ne higgyünk minden léleknek. A hívő ember tehát legyen óvatos, kérdező, sőt a világ dolgait illetően kifejezetten szkeptikus. Attól még nem lesz kisebb a hite, hogy kimondja: ezt nem tudom; ennek utánanézek; ehhez kevés a bizonyíték; ez a magyarázat pedig nettó hülyeség. Mert lesz idő, amikor az emberek az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Ez az idő most is itt van.
A bizonytalanság elviselése komoly lelki teljesítmény. Azt jelenti, hogy nem áldozunk fel egy embert, egy szakmát, egy népet, vagy a józan észt csak azért, hogy végre kerek legyen a történetünk.
Háromszáz éve Szegeden azt mondták, valakik eladták az esőt a törököknek. Ma a szerepet megkaphatja Brüsszel, Ausztria, a zsidók, egy generátor, egy repülőgép vagy néhány alaszkai antenna. A körítés korszerűbb, a mondat ugyanaz: valaki szándékosan tette ezt velünk. A hívő ember feladata az, hogy ellenálljon a máglyaépítésnek, ragaszkodjon az igazsághoz, vállalja a nemtudást és elviselje, ha a világ nem fér bele egyetlen rövid történetbe vagy dühös mondatba. Aszály idején ugyanis nem máglyákra van szükség, hanem vízre.
Aki nem hiszi, járjon utána!
- Források
- Brandl Gergely–Tóth G. Péter (szerk.): Szegedi boszorkányperek 1726–1744. Budapest–Szeged, 2016. Teljes kötet
- Oster, Emily: Witchcraft, Weather and Economic Growth in Renaissance Europe. Journal of Economic Perspectives 18/1 (2004), 215–228. DOI és tanulmány
- Van Prooijen, Jan-Willem–Douglas, Karen M.: Conspiracy Theories as Part of History: The Role of Societal Crisis Situations. Memory Studies 10/3 (2017), 323–333. Tanulmány
- World Meteorological Organization: Statement on Weather Modification. WMO-állásfoglalás
- Nemzeti Agrárgazdasági Kamara: A jégkármérséklő rendszer továbbra is védi az országot (2026. május 15.). NAK-közlemény
- Nemzeti Agrárgazdasági Kamara: Halálos fenyegetések miatt egyes területeken leáll a jégkármérséklő rendszer (2022. július 8.). NAK-közlemény
- Országos Vízügyi Főigazgatóság: A Duna teljes szakaszán rendkívül alacsonyak a vízhozamok (2026. augusztus 1.). OVF-közlemény
- U.S. Environmental Protection Agency: Information on Contrails from Aircraft (frissítve: 2026. július 1.). EPA-tájékoztató
- University of Alaska Fairbanks: HAARP – Frequently Asked Questions. HAARP FAQ
Kép: Francisco de Goya: Boszorkányszombat 1821-23.