Sokan vagyunk, akik egy határozott időszakra születtünk, egy közös feladatra. Lassan, adott ütemben találkozunk egymással. Még lassabban, egészen apránként ismerjük fel egymást, egymásban azt, ami összeköt. A kötődésünk különbözik az összes addigi kapcsolatunkban megélt kötődéstől. A cél rendez össze minket, hogy köteléket alkossunk, hogy elfoglaljuk a helyünket ott, ahová elindultunk.
Gyerekkorunk óta vibrál bennünk a látás, a hallás, a tudás nyugtalansága. Ez tett mássá, emiatt gondoltak furcsának, különcnek, kiismerhetetlennek vagy kezelhetetlennek. A felismerés leírhatatlan és nehezen értelmezhető. Benne van az emberi lélek minden lehetséges zöngéje, de csak felhangjaként annak a hangnak, ami ugyanabba az irányba hív. Amikor rá merünk állni az útra, ami átível a látható világ bukdácsolásai felett, béke költözik a szívünkbe és érezzük a lépéseink közös ritmusát.
De amikor nem tudunk hinni az egységben, hanem inkább elhisszük azt, hogy csak képzelődtünk, és bizalmatlanságból, öntörvényűségből vagy hübriszből, vagy ki tudja miért, magányos hősként akarunk célba érni, csak békétlen bolyongás vár ránk.
Az egymással való közösség, az elvek, rendeltetések mentén érvényre jutó prioriás az idők során mindig fontos volt, de vannak idők, amikor még fontosabb. Mostanában ilyen időket élünk. Testvérnek lenni azokkal, akikkel egy adott időben vagyunk jelen a történelemben, akikkel ugyanaz a feladatunk, akikkel ugyanannak a hatalomnak, Isten Lelkének vagyunk az elpecsételtjei, és akikkel ugyanoda tartunk. Szemben a sodrással, az árral, vagy éppen a káoszon át.
Amerre nincs ígéreted, arra hiába van út, hiába jönnek eléd a dolgok, események, emberek, – arra nem érdemes menned, mert onnan semmi sem a tiéd. Akkor se, hogyha elveszed, ha megnyered, ha megszerzed, vagy ha megküzdesz érte. Soha nem lesz igazán a tiéd. Nincs vele dolgod. Vagy ha mégis csinálsz magadnak, azt előbb vagy utóbb meg fogod bánni.
Egyetlen út van, ami elvezet oda, ahol a kincseid vannak, a tulajdonod és mindaz, ami az idők kezdete előtt már neked adatott: az ígéret útja. Ez az út ott is ott van, ahol nem látszik: a tenger fenekén, a folyó medrében és a hegyeken túl.