Mindannyian megismételhetetlen csodák vagyunk. Csodaságunk fénye ne vakítson el annyira, hogy elfelejtsük, minden más csoda nem azért teremtetett, hogy hozzánk igazodjon, ránk figyeljen, alkalmazkodjon. (Ha ezt el tudjuk fogadni, akár egy szorongással is kevesebb lehet.)
Többek között a közlekedésben is átélhetjük, mivel jár más csodák közt lavírozni. Bár akad ehhez szabályrendszer, KRESZ-nek hívják, de úgy vagyunk ezzel, ha javunkat szolgálja és éppen nem sietünk, akkor jó, máskülönben kijátszani való akadály (néha a hittel is így vagyunk, ideális körülmények között sokkal könnyebb szeretni).
Körülnézni nem megy! – kiáltott rá egy szembejövő kerékpáros az éppen elém kilépő gyalogosokra. Kerékpárúton történt ez a nem ritka eset. Én nem szoktam kiabálni. Kikerülöm őket, ha tudom. Fogadom a bocsánatkérésüket, ha kérnek.
A közlekedésben, mint szóban, ott van a „köz”, ami utalhatna arra is, hogy többen végzik, és arra is, hogy hézag, azaz menet közben lehetőség szerint nem kellene összeérni, ütközni. Figyelni egymásra. Ezt gyalogosként leginkább úgy tehetjük meg, ha a menetirány szerinti bal oldalon megyünk. Akkor látjuk egymást; a gyalogos a felé közeledő járművet, a jármű a gyalogost. Szemkontaktus, észlelés, reakció, kikerülés. Érvényes ez a kerékpárútra is. Aztán persze olyan is van, hogy látja az illető, hogy jövök, de elmarad a reakció. Leggyakrabban gyerekeknél, de idősebbeknél is előfordul. Nem tudom, hogy a felé közelítő nagyobb test (ez esetben én és a bicikli) miért nem vált ki semmi reakciót? Esetleg nem tudja felmérni, hogy a közeledés milyen következményekkel járhat? Avagy, ha fel is méri, nem tud mit kezdeni a helyzettel? Leginkább azt gyanítom, hogy a fent említett csodaságban rejlik a válasz: alkalmazkodjon más, azaz én kerüljem meg őt, akár az útról is lehajtva.
El kellene, hogy férjünk. Van hely, ha odafigyelünk egymásra. Például, ha elektromos rollerrel mész… Ne menj azzal. Régen ovis kislányok hajtották lábbal, te meg erre se vagy képes… Ez nem fejlődés, ez ciki. De ha azzal mész, légy alázatos a többi közlekedővel, figyelj rájuk és vigyázz magadra.
Időnként kizárjuk a környezetet, úgy közlekedünk. Telefonnyomogatással vagy zenével. A fülbe kell, hogy zsongjon valami emóciót adó dallam, mert a külvilág az olyan lehangoló… pláne, ha nem hozzám igazodik.
Hedonista torlaszokat kerülgetünk egy akadálypályán. És most csak a közlekedésről beszéltem.
Isten az élet Istene. Ne nehezítsük a dolgát, hogy életben tartson.
