Miközben ezt a cikket írom, már készülünk a REND fesztiválra. Programokat böngészünk, útvonalat tervezünk, jegyzetfüzetet készítünk elő, hogy tudósíthassunk az eseményekről. Néhány nap múlva több ezer református ember találkozik ugyanazon a helyen. Lesznek koncertek, előadások, beszélgetések, gyermekprogramok, közös istentiszteletek. És azt hiszem, hogy a legfontosabbak a találkozások lesznek.
Találkozunk egymással. Ez ma már korántsem magától értetődő.
Korunk embere minden korábbinál több kapcsolatot tart fenn, mégis egyre magányosabb. Beszélgetünk, üzeneteket küldünk, kommentelünk, videókat nézünk, követjük egymás életét – mégis sokszor úgy telik el egy nap, hogy senkinek nem nézünk igazán a szemébe. Az online tér lassan nemcsak eszközzé, hanem lakóhellyé vált. Mintha ott élnénk az életünket.
Pedig Isten nem virtuális közösségre teremtett bennünket.
A Biblia történetei emberek között játszódnak. Közös asztalok mellett. Hosszú utakon. Egymás terhét hordozva. Egymás örömét ünnepelve. Az első keresztyének sem pusztán ugyanazt hitték, hanem együtt éltek. Imádkoztak, étkeztek, segítették egymást. A hit mindig közösséget is teremt.
Talán ezért olyan fontos egy-egy fesztivál is. Nem azért, mert néhány nap alatt megoldódnak az élet kérdései. Hanem mert emlékeztet arra, hogy nem egyedül járunk. Hogy vannak testvéreink, akik ugyanazzal a reménységgel élnek. Hogy a hit nem csupán személyes ügy, hanem közös valóság.
Ez pedig messze túlmutat egy rendezvényen.
Egyre többet beszélünk arról, hogy milyen bizonytalan világban élünk. Gazdasági nehézségek, háborúk, társadalmi feszültségek, személyes krízisek vesznek körül bennünket. Ilyenkor különösen felértékelődik a közösség. Az a hely, ahol nemcsak tanácsot kapunk, hanem valaki mellénk ül. Ahol nemcsak imakéréseket írunk egy felületre, hanem valaki valóban velünk imádkozik. Ahol nemcsak lájkok érkeznek, hanem egy tál leves, egy fuvar, egy átölelés vagy egy csendes jelenlét.
A keresztyén közösség mindig több volt heti egy alkalomnál. Megtartó erő volt.
Sokat beszélünk ébredésről is, az ébredés szükségességéről. Lehet, hogy ma az ébredés egyik legfontosabb jele éppen az lesz, ha emberek újra kilépnek a képernyők mögül és újra megtanulnak jelen lenni egymás számára.
Talán a missziónk útján az most az első lépés, hogy az online térben megszólított embereket elvezessük a valódi közösségekig. Az internet lehet híd, de nem lehet otthon. Az evangélium végső célja sohasem egy követő vagy egy feliratkozó megszerzése volt, hanem tanítványok közösségének építése.
Lehet, hogy ma az ébredés első lépése egyszerűen csak annyi, hogy találkozunk egymással. És ha már újra megtaláltuk egymást, akkor meghívjuk azokat is, akik még az online világ végtelen görgetésében vagy a televízió képernyőjének bűvöletében keresik azt, amit valójában csak egy élő, Krisztusra figyelő közösségben találhatnak meg.